Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Pálóczi Horváth András: Nomád népek a kelet-európai steppén és a középkori Magyarországon

HM dezéssel épültek, a két helyisé­ges alapformához később har­madik vagy negyedik helyiséget is csatoltak. Az ásatási megfigye­lések és a kerámia anyag alapos vizsgálata alapján sikerült re­konstruálni a XV. századi népi szemeskályhát (4/a. és 25. ház). Ez négyzetes hasáb alakú alsó részre épített hengeres felső részből állt, felül boltozattal. Egy kályha díszítéséhez nyolc külön­böző kályhaszem típust használ­tak fel. Csengelei pártaveretek (Horváth, 109.) A beltelkeken sajátos település­szerkezet figyelhető meg. A korszerűen megépített és berendezett lakóházak mö­gött a gazdasági udvar nagy részét karámfalakkal elkerítették, ott juhokat és szarvas­marhákat tartottak. A külterjes állattartás teleltető építményeinek megléte a falu kö­zepén a kun hagyományokkal és gazdálkodási gyakorlattal magyarázható. Az állattartás jelentőségét az archeo­zoológiai vizsgálatok is igazolják. A fel­tárt állatcsont anyag gazdag. A tenyész­tett és fogyasztott állatok sorrendje: szar­vasmarha, sertés, juh, ló, tyúk, lúd, ka­csa, galamb, hal (harcsa, ponty, csuka, keszeg). A vadfogyasztás nem volt jelen­tős: mezei nyúl, őz, szarvas, vadlúd. A botanikai leletek sokrétű, össze­tett gazdálkodásról tanúskodnak, amelyben a földművelésnek nagy volt a szerepe, és nemcsak a gabonatermesz­tésnek, hanem a kerti növényeknek, gyümölcsöknek, szőlőnek is. A fajok lis­tája: búza, rozs, árpa, köles, kender, len, szilva, meggy, cseresznye, kajsziba­rack, őszibarack, dió, mogyoró, kö­kény, bodza, makk, sárgadinnye, gö­rögdinnye. Ismert fafaj ták: kocsányos tölgy, kocsánytalan tölgy, mezei juhar, közönséges boróka. Jelenleg a termé­szetes növénytakaró rekonstruálására folynak kutatások. A szentkirályi középkori kályha rekonstrukciója (Kat. 140-147.) 34

Next

/
Oldalképek
Tartalom