Zúduló sasok. Új honfoglalók - besenyők, kunok, jászok - a középkori Alföldön és a Mezőföldön (Gyulai katalógusok 2. Gyula, 1996)

Pálóczi Horváth András: Nomád népek a kelet-európai steppén és a középkori Magyarországon

parti síkságára. Ez a veszély azonban váratlan gyorsasággal elmúlt, mivel az úzok erejét felmorzsolta a hideg tél, az éhínség, a járványos betegségek és a helyi besenyő és bolgár lakosság támadása. Az úzok egy része bizánci szolgálatba állt, más része pedig az orosz fejedelemségek déli határvidékén telepedett le. A besenyők tehát túlélték az úzok rövid steppei uralmát. A bizánciak a XI. század második felében hosszadalmas háborút folytattak ellenük - a birodalomba törő besenyőkkel és a határvédő lázadó csapatokkal egyaránt -, végül I. Alexiosz Komnénosz császár (1081-1118) 1091-ben Lebunionnál, a Marica torkolatánál döntő győzelmet aratott felettük. A steppe nyugati peremvidékére szorult besenyők maradék csoportjai utoljára 1122ben támadtak Bizáncra, de II. Ióannész Komnénosz császár (1118-1143) végleg leverte őket. A győzelem emlékére Bizáncban ettől kezdve ún. „besenyő ünnepet" ültek. A besenyők Magyarországon A honfoglalás után a magyarok hosszú ideig kerülték a harcot veszélyes nomád szomszédaikkal. 917-ben, 934-ben és 970-ben a besenyőkkel együtt vettek részt a Balkánon a bizánciak elleni kalandozó hadjáratokban. A X. század közepétől a XII. század elejéig több ízben is költöztek be Magyarországra kisebb-nagyobb besenyő csoportok. Az első jelentős beköltözés valószínűleg Taksony fejedelem uralkodása alatt (955-970) történt. „A Besenyők földjéről jött egy vezéri nemzetségből való vitéz. Neve Thonuzoba volt, Urkund apja, kitől a Tomaj nemzetség származik. Neki Taksony vezér lakóföldet a kemeji részeken adott a Tiszáig, ahol Abád-rév van. " Ezt a valós családi hagyományon alapuló történetet Anonymus, III. Béla király jegyzője beszéli el. A Tomaj nemzetség birtokai és monostora ezen a vidéken helyezkedett el. Györffy György feltevése szerint szintén besenyő földről hozta feleségét Taksony fejedelem. A magyar hagyomány úgy tudja, hogy Géza fejedelem és Szent István király uralkodása alatt más vendégnépekkel együtt besenyők is érkeztek. Nem lehettek túl nagy számúak, és mint a többi katonai segédnépet, a magyar állam megszervezése során széttelepítették őket az országban, ispáni várak és királyi udvarhelyek köré. Ilyen telepítésre utalhatnak az egyes besenyő törzsek nevét megőrző helynevek (Tolmács, Értem, Csűr, Baj). Magyar környezetbe került szigetszerű telepek lehetnek a Besenyő, Besnyő, Beseny nevű helyek. Ezek egy része még az államalapítás korában keletkezhetett. Korai telepítésnek tartható Erdély keleti végeinek megerősítése besenyőkkel. Szent István Nagylegendája őrizte meg emlékét az Erdély ellen 1017 körül történt nagy besenyő támadásnak, amit István király előre látott, és így sikerült rá idejében felkészülni. Nem valószínű, hogy ezután a sikertelen támadás után fogolyként besenyők maradtak volna vissza. A következő évtizedekben egyre több alkalom adódott menekülő besenyők Magyarországra kerülésére, akár a bizánciak, akár az oro13