Áldás, békesség. Emlékek Gyula és környéke reformátusságának élatéből (Gyulai katalógusok 1. Gyula, 1995)

Nagy László: A Békési Egyházmegye múltja és jelene

Békési név ritkán fordul elő önmagában a fellelhető iratokban. Hol KörösMaros közinek, Makóinak, Vásárhelyinek, Csongrádinak nevezik, ami arra utal, hogy területe már a kezdetekkor is túlnyúlt Békés megye területén. A XVII-XVIII. század érdekes hullámzást mutat az egyházközségek számában. A XVII. század közepén, miután különvált a Nagykunsági Egyházmegyétől, újra 34 egyházközsége volt. Majd a török kiűzése és az azt követő rác dúlás a XVII-XVIII. század fordulóján ismét lecsökkentette a gyülekezetek számát. A szomszédos Zarándi Egyházmegye oly mértékben pusztult el, hogy néhány megmaradt gyülekezetét ide csatolták 1702-ben, és így is csak 27 gyülekezetet számlált az egyházmegye. A XVIII. század végére még tovább, 21-reapadtezaszám. Ez azonban nem szabad, hogy megtévesszen bennünket, hiszen tudjuk, hogy a megyében nagy telepítési akció kezdődött a XVIII. század első felében. Noha ez elsősorban az evangélikusokra és a római katolikusokra korlátozódott, de a korábban elmenekült reformátusok visszatértek falvaikba, hozva magukkal Biharból, Hajdúból, a Nyírségből, sőt Szatmárból is hit-sorsosokat. A letelepülők, ill. visszatelepülök már nem népesítették be a régi, elpusztult kis falvakat, hanem egy-egy nagyobb települést hoztak létre. így megváltozott a régi települési rend, és létrejött a mezővárosok rendszere. Sokszor 8-10 középkori falu nevét őrzi egy-egy dűlő vagy határrész városaink, nagyközségeink határában. AXVIII. században a lakosság nagy mértékben szaporodott. A század elején néhány százan „ültek meg" egy-egy falut, a század végére több ezren lettek. A templomépítésekre, bővítésekre beadott kérelmek sora, s majd a Türelmi Rendelet (1781) utáni óriási templomépítési hullám is igazolja ezt. A ma is álló templomok nagy része ekkor épült ezen a tájon. (Erről részletesen olvashatunk később Cs. Szabó István dolgozatában.) Tudunk arról, hogy 1785-ben a megye községeiből arra vállalkozó református családok alapították meg a Bánátban Magyarittebé ma is meglevő települést. Tehát rajokat bocsátott ki a megye ekkor. Az egyházmegye jelentős gyülekezetei ebben az időben ezek voltak: Hódmezővásárhely, Békés, Szentes, Makó, Gyoma, Öcsöd, Vésztő, Gyula, Köröstarcsa. 1821-ben mindössze 23 anyagyülekezete volt az egyházmegyének, de az előbbi 9 településen több mint 75 ezer református élt. Az 1821-22. évi Generális Konvent (egyetemes gyűlés) több helyen módosította az egyházmegyék beosztását a Tiszántúli Egyházkerület területén. Létrehozta a Nagyszalontai Egyházmegyét, amelyhez az addig a Békésihez tartozó Zarándi Egyházmegye gyülekezeteit is hozzácsatolta. A Békésihez pedig hozzákapcsolta az addig a Heves-Nagykunságiba kebelezett Szeghalmot, Füzesgyarmatot és Körösladányt, valamint a Temesi Bánságot, a XVIII., de főleg a XIX. században létesült egyházközségeivel. Az így létrejött egyházmegyéről Zoványi Jenőneves egyháztörténész így ír: „A 19. század folyamán aztán olyan fejlődésnek indult, hogy a legnagyobb területű és 10