Zilahi Lajos: A sárréti í-zés állapota. Az í fonéma sárréti gykorisága - Chronica Bekesiensis 5. (Békéscsaba, 2011)
III. A kutatás eredményeinek áttekintése - Nyelvjárástörténeti értékű adatok a Sérrétről
tételeivel. A diakróniában igaz, hogy a legerősebben z'-ző nyelvjárások az északkeleti területen voltak (Benkő: Nyjtört. 89; Papp L.: NyjtörtStat.), a mai keleti góc pedig Hajdú-Bihar, Szolnok és Békés megye (vö. Imre: MMNyjR. 112, hasonlóan Murádin: NylrK. XXVIII, 35). Mára tisztázódott a történeti szóanyag kezelhetőségének és kezelésének minden lényeges részlete. Deme László az 1950-es évek elején még csak felvetette, hogy „feltétlenül szentben állnak-e a szinkrónikus és diakrónikus vizsgálat követelményei és lehetőségei egymással? Nincsen-e olyan módszer, amely a kettőt egyesíthetné?” (vö. NyjKérd. 30). Azóta többen válaszoltak rá, a válaszok a helyi nyelvjárások történeti kérdéseit kutatóknak igazán fontosak. Arra a kérdésre, hogy lehet-e diakrónikusan megközelíteni a nyelvjárási problematikát, igen a válasz. Méghozzá úgy, hogy „a szinkrón nyelvjárási állapotot saját előzményeihez viszonyítom, abból bontom ki...” (vö. Benkő: VEABErt. II, 21). Ha tehát van megfelelő mennyiségű bizonyító értékű anyagunk, lehet írni helyi nyelvjárástörténetet. Kiszűrhetjük a korábbi hibát azzal, ha „nem általános nyelv- történetre építünk, hanem csupán annak a helyi nyelvjárásnak a történetére...” (vö. Benkő: uo. 20). Megfelelő mennyiségű helyi nyelvtörténeti anyag birtokában lehet vállalkozni arra, hogy az általános magyar nyelvjárástörténet tételeit helyi történeti adatokkal értelmezzük, kiegészítsük. Tévút volt az a próbálkozás, amely a nyelvtörténettől feltárt, de lokálisan oda nem kötődő forrásainak z'-ző adataival próbálta meg egy helyi nyelvjárás z'-zésének történetét felvázolni. Ma már elfogadott tétel, hogy adott „nyelvtörténeti adatok nem, vagy nem szükségszerűen a püspökladányi szóalak előzményei voltak” (vö. Bárczi: doktori értekezés bírálatából). Több feldolgozási kísérlet választotta ezt az utat, próbálkozott ilyen megoldással, de a fentiek ismeretében világos, hogy a módszer és a végeredmény is korlátozott értékű. Az utóbb készített 92
