Zilahi Lajos: A sárréti í-zés állapota. Az í fonéma sárréti gykorisága - Chronica Bekesiensis 5. (Békéscsaba, 2011)

III. A kutatás eredményeinek áttekintése - Zárt í-zés toldalékokban

Zárt z'-zés toldalékokban

Nagyobb mennyiségű adattal igazolható, hogy a Sárrét-vidéken négy névszóképző (-ékeny; -és; -meny; -ség), öt igei személyrag (ki ne csorbújjz'k; aggyík; csörgessítek; összeszűrtítek; agycnlűtíz'&), három névszóhoz járuló rag (-ért; -ként; -képpen) erősen z'-ző. Egy névszóképző nyelvjárásunkban használt lexémái is z'-zők, számuk azonban nem jelentős (habarék, nyomorék, kotorék stb.). Ugyanígy a -lék képzős főnevek, melyeknek nyelvjárásainkban élő korábbi adatai javarészt elvesztek (ázalék, fed ölék, kenőlék, meddőlék, szőrmelék), a ma is használt aprólék, kotyvalék, moslék, töltelék a fentiekkel együtt mindig z'-ző volt (vö. Zilahi: Kiss Jenő- Eml. 579). Ez utóbbi két névszóképzőnek nincs nagy adattára, de nyelvjárásainkból adatolt minden példája z'-ző volt. A jelek közül csupán a feltételes módjelnek van egyetlen z'-ző adata (rühethetrzz'&, Szegh), más forrásból nem került elő.

Feldolgozásom abban tér el az eddig ismert z'-zéssel foglalkozó tanulmányoktól, hogy nem egy-két példával szemléltetem a jelenséget, hanem a Sárrét különböző nyelvjárásainak z'-ző adataival igyekszem bizonyítani a toldalékokbeli z'-zés erősségét, gyakoriságát is.

Más összefüggésben is szóltam már néhány toldaléknak az í nagy gyakoriságát előmozdító hatásáról. Például a kny.-i z': nyj.-i í azonosság adatainál arról, hogy az -ít igeképző következetes hosz- szú z'-zésének milyen szerepe van abban, hogy a fonéma gyakorisága ebben a megfelelésben a dunántúli nyelvjárásokétól eltérően növeli az í megterheltségének mutatóit. Nem véletlenül, hiszen a meritteni-típusú adat itt a tneríteni-ve 1 szemben ismeretlen, ahogy a vetilleö ~ vetílőü típusú pótlónyúlás is (vö. Nyatl.: Do), a tökilletes pontossága /Hp Nsz/ itt megkérdőjelezhető. Jóllehet, nem mesz- sze, a román határon túli szomszédos nyelvjárásokban a képző -it alakja gyakori (vö. Tárkány: aráit, savanyúnak, tanúnak - Márton Gy.: MNyj. X, 77; vagy szalontai kínszent vö. Arany J.: ÖM. X.).

78