Zilahi Lajos: A sárréti í-zés állapota. Az í fonéma sárréti gykorisága - Chronica Bekesiensis 5. (Békéscsaba, 2011)
I. Bevezetés - Előzmények, eredmények az í-zés kutatásában - Szempontok az í-zés vizsgálatához
nyirétybázi, piritos—piritus stb.), de a kny.-i z'~nyj.-i í azonosság és a kny.-i z: nyj.-i í nyúlás adatai mellett ezek elhanyagolhatók (vö. Zilahi: MNy. XCII, 344-345). Nem így azok a példák, melyek a nyelvjárások pusztulása révén vesznek el. Nem kis számú, de még pontosan számba nem vett, különböző természetű adatról van szó: jelentésvesztés miatt ifirég ’farkas’); szójárások használatának ritkulása, kiveszése miatt (vö. - Jóu étvágyat! - Rísze legyem benne!')', szólások pusztulásával (Hat hújjík a fírgesse!) stb. A nyelvjárásokban tehát külső hatásra akkor is korrodálódik az í-ző morféma- állomány, ha a dunántúli nyelvjárásokéhoz hasonló í>i változás nem gyéríti is az z'-ző morfémákat. Az é>í zártabbá válás sajátos adatcsoportja az, amelyekben az é>í>i változás í ~ z váltakozásban vagy z-ző végeredményben állapodik meg. Ismert, hogy egy-egy „hangnak több képzőmoz- zanatos eltérést mutató párja van...” (vö. Deme: NyjKérd. 92), ezért „a zárt z'-ző adatok rövid z-ző realizációit” is számba kell vennünk (uő: NyatlFunk. 108, 151). Ez a változássor belátható és jól követhető történeti magyarázat nélkül is, ezért csak a kny.-i é: nyj.-i z szembenállás tényét regisztráljuk és rögzítjük: belmdek, bodri (bodré), cidrus, csiricsári, delin, idésanyám, idésapám, imint, krizantin, lipkéd, Riheh derékba ’révhelyi’ (hn) /Dv/, Rízug ’révzug’ (hn) /Pl/, szürdik stb. A hosszú és rövid z-s adatok váltakozása is (vö. belindék ~ belíndék, idésapám ~ idésapám, lipkéd ~ lípkéd stb.) sok példában folyamatosan tetten érhető. Nem szerencsés viszont, ha a más-más eredetű z-ző adatok ösz- szemosódnak, ahogy néhány feldolgozásban látjuk: ha a zártabbá vált, majd megrövidült példák (vö. biliég ’bélyeg’ idés, enyim stb.) a csak rövidülés révén z-ző adatokkal keverednek: hízik, kin, víz stb. Nagyobb adattára van az é: í~i váltakozásnak az erdélyi nyelvjárásokban (vö. Márton: MNyj. X, 63-83; Murádin: NylrK. XXVIII: 35, 37, 44), a Dunántúlon pedig az í\ i megfelelésnek (rövidülésnek)
