Zilahi Lajos: A sárréti í-zés állapota. Az í fonéma sárréti gykorisága - Chronica Bekesiensis 5. (Békéscsaba, 2011)

I. Bevezetés - Elméleti-módszertani kérdések - Az í-zés mint szinkrón nyelvjárási jelenség

csupán szemléltetni s ze re t n é m, hogy vidékünkön a mai erős /-zésnek 18-19. századi előzményeire is vannak adataink.

Tudatosan beszélek szinkrón feldolgozásról, mert bár kevés 18. század végi, 19. század eleji lokalizált sárréti történeti í-ző anyag is rendelkezésemre áll, de nem elegendő, másrészt mert ez a szóanyag bizonyosan a mai állapot előzménye, de az é>í és más magánhangzó>í változására nem bizonyíték. Vagyis a mai zártabbá vált nyelvjárási / fonéma 19. századi vésztői, békési, körösladányi stb. előzményére, nyelvjárásbeli meglétére bizonyíték, de nem az az é>í zártabbá válás történeti tényének igazolására. A magyar nyelvtörténet nem ehhez a régióhoz kötődő adatai pedig „nem vagy nem szükségszerűen (az adott helyi nyelvjárásokbeli - Z. L.) szóalak előzményei”. Bárczi Géza egy /-zéssel foglalkozó disszertáció bírálatában, hasonlóan Benkő (VEABÉrt. II, 20), aki szerint a lokalizált í-ző adat igazolás arra nézve, hogy a mai /-zésnek van odaköthető 18-19. századi előzménye, de nem megfelelő egy 16. században lejátszódott változás igazolására.

Az /-zés mint szinkrón nyelvjárási jelenség a hajdani Sárrét településein — elsősorban a nyelvjárást beszélő idős emberek beszédében - ma is megvan. A zárt tendencia más jelenségeivel együtt még sok adatban eredményesen vizsgálható, tanulmányozható. Monográfiámban arra vállalkozom, hogy minél nagyobb sárréti anyagon mutassam be az /-zést mint a köznyelvi-nyelvjárási szembenállásokban megragadható nyelvjárási jelenséget (vö: SuláN: MNyj. I, 5).

10