Zilahi Lajos: A sárréti í-zés állapota. Az í fonéma sárréti gykorisága - Chronica Bekesiensis 5. (Békéscsaba, 2011)
III/1. - Köznyelvi é: nyelvjárási í megfelelés és í-i váltakozás abszolút tövekben toldalékok előtt
- ahogy hivatkoztam már rá - az általánosan z-ző morfémák alkalmi é-ző adatait tekintem, amelyek helyhez, alkalomhoz, személyhez kötődnek (például egyházi énekben: Magyarországért, édes hazánkért; hivatalos helyen: Tessék mondani nótázás közben: Kék a kökény recece... stb.). Vagyis azt az é-ző adatot tekintem ellenpéldának, amelynek ritka é-ző adatát a beszélő otthoni nyelvjárási környezetben mindig z'-zve mondja. Az z'-ző csoportba tartozók közül é-zőket tekintem ellenpéldának, vagyis az e ~ é-t váltó abszolút tövűek z'-ző csoportjában é-ző adatokat: eke ~ ekíf, eke ~ ekét, de az eredetileg más kategória fecske ~ fecskét, penge ~ pengét stb. nem. A ma is z'-ző kivit-nek nem lehet ellenpéldája a sohasem z'-ző pengét. Jóllehet az átlagosnál erősebben é-ző és z'-ző Derecskéről is van kisféiszít, natyféiszít adatunk, ugyaninnen keméncíjük példánk, több helyi nyelvjárás adataival bizonyíthatjuk, hogy itt a (mísz) kemencét adat az általános. Azt tapasztaltam, hogy régiónkban az e ~ é-t váltó abszolút tövekben toldalékok előtt ma az esetek többségében é : í megfelelést, ritkán é : í ~ z megfelelést és váltakozást találunk, az e ~ é-t váltó abszolút tövűek másik csoportjában e : é megfelelés (cibere ~ ciberét) általános a Sárréten is. Ebben a csoportban csak néhány adatban, elvétve találunk z'-t, de hát a szavak ezen csoportja, mint utaltam már rá, más eset. (Az is igaz, hogy egy-egy z'-ző adat váratlanul „szabálytalanul” bukkan elő.) Itt szólok róla: gyakori eset a tanulmányokban, hogy az adattárban nem választják szét az e ~ é-t váltó abszolút és relatív tövek példáit (vö. faekível, feketíje; eszit, fejit). Pedig egyértelmű, hogy nem sorolható együvé az abszolút tőben z'-ző kivit és a relatív tőbeli nyelvit adat. Rendnek kell lennie a példatárakban: ez a hiba könnyen kiküszöbölhető és kiküszöbölendő. 106
