Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészítése a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején - Chronica Bekesiensis 3. (Békéscsaba, 2010)

Macskásy Farkas kapitány és a Csongrád vármegyei elöljáróság reagálása a felkelés kitörésére

ha Macskásy is elindul, így majd két oldalról tudják megtámadni a kurucokat. Korábban írtuk, hogy ekkortájt legalább 20-25 harcedzett veterán huszár tartózkodott a vármegyében, és 28-án maga Macskásy is örömmel fegyverbe szállt volna a „föld népével”, valamint régi huszárjaival a Szentetornyánál megjelent kurucok ellen, amit azonban felsőbb parancs nélkül nem tehetett. így csak a vásárhelyieknek hagyta meg, hogy küldjenek ki járőröket a pusztákra.

Andrássy Zsigmond ugyan mind Károlyi Sándor, mind pedig gr. Batthyány Lajos kancellár felé kifejezte azon óhaját, hogy bárcsak legalább a náluk levő katonáknak érkezne parancsuk (a vármegye fegyvereseivel karöltve) a kurucok üldözésére;98 sőt, akár maga is a kurucok ellen vezette volna a katonaságot annak ellenére, hogy saját bevallása szerint sem ismerte a katonai regulát.99 A gyakorlatlan újoncoknak azonban - akárcsak a békési seregnek — sem fegyverük, sem pedig egyenruhájuk nem volt, bár lóval sokkal jobban ellátták őket. Ennek értelmében Andrássyék az egész esemény alatt nem kaptak engedélyt az újonc század bevetésére, s mivel sem Andrássy, sem pedig Macskásy nem ír róla, a veterán huszárok sem csatlakoztak Csongrád vármegye mozgó katonaságához. Erről később így írt Károlyinak: „inkább bíztam volna azon 20, itten lévő régi katonához, mint 500 paraszt, velünk lévő emberekhez, de a’ regula nem engedte”. A veteránok ennek ellenére tevékenyen kivették részüket a vármegye területének ellenőrzésében, és kisebb csapataik az egész felkelés ideje alatt járőrözhettek a környező pusztaságban.100

98 Andrássy Zsigmond levele Batthyány Lajosnak. Csongrád, 1735. április 28. Függelék, 1. sz.; Uő Károlyi Sándornak. Csongrád, 1735. április 29. Függelék, 4. sz.

99 Itt meg kell jegyeznünk, hogy Márki leírásával szemben Andrássy Zsigmond alispán nem kérvényezhette a Helytartótanácstól, hogy bocsássák rendelkezésére a vármegyében állomásozó Károlyi-huszárokat. Erre ugyanis legfeljebb a két Károlyi adhatott volna engedélyt. MÁRKI 1893. 624.

mFüggelék, 26. sz.

51