Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészítése a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején - Chronica Bekesiensis 3. (Békéscsaba, 2010)
A Károlyi-huszárok részvétele a felkelés felszámolásában
után hazatért Lévait éppen a Károlyi-huszárok kerítették kézre. Lássuk, hogy mit ír erről az ezredes: „az mely első zászlójokkal dicsekedett Orczy, azt is a mi katonánk nyerte, Zibakházán165 akadván reájok két recrouta társával, a’ mint írják, most is nála mentéje az zászlótartónak”. A rövid levélrészlet arra utal, hogy a felkelés helyszínére több napos késéssel érkező br. Orczy István és csapatai semmit sem tudtak tenni a kurucok ellen, viszont Orczy már napokkal azelőtt is egy zsákmányolt kuruc zászlóval dicsekedhetett. Ezt azonban nem Orczy csapatai vették el a ku- rucoktól, hanem egy kipróbált (veterán) Károlyi-huszár, aki két újonc társával Cibakházán akadt rá néhány felkelőre. Az ezredes azzal is alátámasztotta a hír valódiságát, hogy a zászlótartó mentéje még levele írásakor is a huszárnál volt.166 Orczy István május 3-a éjjelén érkezett Szolnokra, és az elkövetkező két nap folyamán valóban több levelében is beszámolt arról, hogy már harmadikán elfogatott több kurucot, köztük egy zászlótartót. A foglyokat Szolnokon őrizték, míg a zsákmányolt zászlót rögtön Budára küldték a szolnoki helyőrség tisztjei. Orczy egyébként azt állította, hogy Lévait és három társát a cibakházi hadnaggyal (!) fogatta el, és a zászlótartó hátából maga „metczettette” ki a golyókat.167 Egy másik forrásból azt is megtudjuk, hogy a kurucok békési táborát összesen négy öcsödi lakos hagyta el, „megrakodván praedával” (zsákmánnyal), s miután lovaikat eleresztették, elrejtőztek. Végül tényleg a cibakháziak fogták el mind a négyü165 Cibakháza. 166 Ez a mente minden bizonnyal az elfogott (vagy megölt) szolnoki huszárok egyikéé lehetett, a három Károlyi-huszárt pedig feltehetően Macskásy Farkas kapitány küldhette ki járőrözni. 167 Orczy István levelei Szolnokról Heves vármegye főispánjának 1735. május 4-ről és 5-ről, valamint Kada Pál alispánnak május 5-ről. BGY Pol. Tit. VII. E. Nr. 24., 27 82
