Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészítése a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején - Chronica Bekesiensis 3. (Békéscsaba, 2010)
Macskásy Farkas kapitány és a Csongrád vármegyei elöljáróság reagálása a felkelés kitörésére
és a Nagykunság elöljáróságának, de természetesen beszámolt Károlyi Sándornak, továbbá gr. Batthyány Lajos kancellárnak is. Ez utóbbinak még Gálos és Sámbokréty leveleit, valamint az azokra adott válaszait is megküldte másolatban. A meghirdetett időpontban valóban összegyűlt mintegy 200 ember, akik Sámbokréty szolgabíró vezetésével el is indultak a kurucok keresésére. Bár sok hasznos információt megtudtak a felkelésről, két napig mégis hiába járták a pusztaságot, mivel a kurucok időközben továbbvonultak Gyoma felé. Amikor pedig arról értesültek, hogy a felkelők még 29-én, Köröstarcsa alatt megverték a szolnoki katonaságot, nekik is szembesülniük kellett azzal, hogy már nem csupán „tolvajok” támadásáról van szó, s mivel az élelmiszertartalékaik is elfogyhattak, jobbnak látták, hogy hazatérjenek. A Sámbokrétyvel tartó vásárhelyi hadnagy május 1-jén reggel a helyi jegyző kíséretében számolt be tapasztalatairól Macskásy kapitánynak. Sámbokrétyék egyébként csak addig maradhattak otthon, amíg a csapat tagjai kifújták magukat, s miután több napra elegendő élelmet vettek magukhoz, ismét útra keltek. Ezt követően Csongrád vármegye 200 fegyverese végig részt vett a felkelők üldözésében, sőt május 12-e után ő is velük tartott. Sámbokréty egyébként folyamatosan tájékoztatta Andrássyt, aki pedig Károlyi Sándort és Batthyány Lajos kancellárt látta el információkkal. Jelen dolgozatunk szempontjából fontos kérdés, hogy vajon a vármegye területén elszállásolt Károlyi-huszárok hogyan reagáltak az eseményekre, ill. milyen mértékben vették ki részüket a felkelők elleni hadműveletekből? Mint fentebb láttuk, Andrássy még rögtön az első hírek beérkezését követően szeretett volna elindulni a felkelők üldözésére, a vármegye fegyvereseinek ösz- szegyülekezéséhez azonban idő kellett. A Hódmezővásárhelyen tartózkodó Macskásy kapitány természetesen mindenről értesült, sőt Sámbokréty szolgabíró először még azt szerette volna, 50
