Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészítése a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején - Chronica Bekesiensis 3. (Békéscsaba, 2010)
A kuruc felkelés megszervezése és kitörése
főleg a mezőtúriak szerezhettek új társakat (Karcagon, Túrkevén és Kisújszálláson), de Vértesi Mihály is toborzott a térségben, Kenderesen pedig a helybéli Szabó Mihályt szervezte be. Talán legnagyobb előrelépést a sarkadiak bevonása hozta. Még karácsony táján Sebestyén és Szilasi személyesen járt a nagy múltú hajdúvárosban, de voltak Békésen és Dobozon is. Pásztor András emellett három hét alatt bejárta az Érmellék vidékét, a sarkadiak pedig többek között a szomszédos Remetén és Feketegyarmaton lakó barátaikat mozgósították. A szervezkedés teljes titoktartás alatt folyt, kizárólag magyarok lakta településeken, és azon belül is csak a reformátusok között. A szervezkedők ismeretségi, rokoni alapon szereztek újabb híveket ügyüknek, és alaposságukra jellemző, hogy bár 1735 tavaszán már több vármegye területére kiterjedt a mozgósítás, mintegy öt hónapon keresztül a fensőbb hatóságok felé a legkisebb információ sem szivárgott ki. Bár életkoruk alapján sem Pásztor András, sem pedig Sebestyén és Vértesi nem harcolhatott Rákóczi zászlója alatt, a felkelés értelmi szerzői és későbbi vezetői között viszont számos egykori kuruc katonát találunk, többségük pedig éppen a Károlyi irányítása alá tartozó tiszántúli katonaság soraiban szolgált. A szentandrási Barta István egy időben Bercsényi Miklós fegyverhordozója volt; Szilasi István előbb Bakó István vicekapitány nagykun lovascsapatában, majd Kárándy Mihály békési és bihari kuru- cokból álló lovasezredében szolgált; a kábái származású Orvendi István pedig éppen Károlyi huszárja volt. S akkor még nem is szóltunk az egykori sarkadi hajdúkról, akik ugyancsak Károlyi közvetlen parancsnoksága alá tartoztak. A sarkadi Dómján Miklós, Tokaji György, Márki István mellett pl. a dobozi Pap Gáspár, az ugrai Baji János, a feketegyarmati Gercsényi György, a remetei Elek Márton és Gellén Mihály is a sarkadi sánc kuruc hajdúi voltak. 1734-1735 fordulóján Szilasiék egyre többször látogattak el Pécskára, és az ősz kapitány ígéretet tett nekik, hogy a felkelés 44
