Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészítése a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején - Chronica Bekesiensis 3. (Békéscsaba, 2010)

A Károlyi-huszárok 1735. évi tiszántúli szerepének forrásai

Az eredeti formájában most először megjelenő levéllel szemben a kurucoknak a Gyula várába zárkózó Klósz Mátyás Békés vármegyei alispánhoz írt, és a vár feladását követelő pátensének (levelének) már több kiadása ismert, s bár az eredetije a mai napig nem került elő, egykorú másolatai mind a felkelés szakirodaimában, mind pedig a Békés megyei helytörténeti munkákban megtalálhatóak.81 A levelet Sebestyén István (!), II. Rákóczi Ferenc kapitánya nevében írták, ennek ellenére a korabeli iratokban és a szakirodalomban egyaránt Sebestyén János szentandrási főesküdtnek, a felkelők vezérének tulajdonították, és az íródeák hibájaként rótták fel a keresztnév elírását.82 Az 1735. május 2-án Gyulára bevitt levelet először Klósz Mátyás alispán másoltatta le, majd küldte fel a Helytartótanácsnak a felkelés kitöréséről és Gyula ostromáról írt beszámolójához csatolva, melyet hat vármegyei tisztviselő hitelesített aláírásával és pecsétjével. Május 18-án br. Orczy István, Andrássy Zsigmond és Spissits Sándor jelenlétében újra lemásolták - ez a példány ma is megtalálható a Harruckern család levéltárában. Spissits Sándor néhány nappal később erről készített másolatot, amit azután a Péró kapitány leveléről készült kópia hátoldalára írva megküldött Károlyi Sándornak.

A Károlyi-huszárok Péró-lázadás idején játszott szerepével kapcsolatban a mellékletekkel együtt összesen 55 irat megjelentetését tartottuk fontosnak. Ezek közül hat egykorú másolatot az egyes levelek mellékleteként küldtek el, ezért mi is jobbnak

81 MÁRKI 1893. 618; MOGYORÓSSY 1858. 240-241; K. PAPP 1865. 31-33, 205- 202 Hadrovics véleménye szerint István Deák feketegyarmati (Zaránd vm.) református tanító, a felkelők szakaszvezetője és (egyik) íródeákja írta. Márki szerint viszont a pátensnek két példánya is készült: az elsőt még a felkelők követei adták át személyesen az alispánnak, a másikat pedig egy gyermek találta egy gyulai özvegyasszony ablakába téve. HADROVICS 1951. 30; MÁRKI 1893. 618-619.

82 K. PAPP 1865. 43. 2. jz.; MÁRKI 1893. 41. 1. jz.

39