Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészítése a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején - Chronica Bekesiensis 3. (Békéscsaba, 2010)
Bevezetés
BEVEZETÉS Az 1735. április 27-én Szentandráson (Békésszentandrás) kitört kuruc felkelés, a „Péró-lázadás” hosszú ideje élénken foglalkoztatja a magyar és szerb történetírást. A 18. század első felének legnagyobb méretű hazai parasztfelkeléseként is értékelhető esemény több okból tarthat számot a történész szakma és nem utolsó sorban az olvasóközönség érdeklődésére. A felkelés ugyanis 24 évvel a Rákóczi-szabadságharc bukása, továbbá alig három héttel II. Rákóczi Ferenc (2. kép) halála után tört ki, és a mozgalom résztvevői a török földről hazavárt Rákóczi segítségében bízva ragadtak fegyvert azoknak a Maros menti szerb határőröknek (7. kép) a támogatására számítva, akik annak idején végig ellenséges magatartást tanúsítottak a kurucokkal szemben.1 Az 1735. évi felkelésnek tengernyi irodalma van, ezek közül most csak a fontosabb munkákra térnék ki. A köröstarcsai születésű és néhány éven át a nagykőrösi református kollégiumban tanító Szabó Károly „kora történetírásának egyik leghaladóbb kezdeményezése”-ként már 1856-ban azt tervezte, hogy feldolgozza a felkelés történetét. Egy február 10-én, Csengery Antalnak írt levele szerint a tavasz folyamán Mezőtúron és Gyulán szándékozott kutatásokat végezni.2 Szabó érdeklődése nem volt véletlen, mivel az ugyancsak Nagykőrösön működő Szilágyi Sándorral karöltve ő jelentette meg Bállá Gergely nagykőrösi jegyző és főbíró 18. századi krónikáját, amely egész fejezetet szentel 1 A Rákóczi-szabadságharcot követő évtizedek kuruc mozgalmainak, ill. a Rákóczi név mozgósító hatásának mindmáig legjobb összefoglalását Esze Tamás és R. Várkonyi Ágnes készítette el. A szerzők azonban leginkább az alig ismert kuruc utómozgalmak adatait igyekeztek összefoglalni, ezért - érthető módon - az 1735. és 1753. évi parasztfelkelések már korábban közzétett eseményeit csak említés szintjén idézték. ESZE-R. VÁRKONYI 1952. 130, 137; A magyar-szerb megbékélési törekvésekre nézve lásd BENDA 1980; II. Rákóczi Ferenc „rác” katonáiról újabban: SERES 2005b. 2 VÁRKONYI 1961. 52, 355. 93. jz. 9 ■
