Seres István: A Károlyi-huszárezred hadkiegészítése a Tiszántúlon Szegedinác Péró felkelése idején - Chronica Bekesiensis 3. (Békéscsaba, 2010)
Függelék
megye gyűléseit megtartani nem lehet) hivatali kötelességemnél fogva a legalázatosabban informálnom kell. Április 27-ik napján, miután sarkadi szövetségeseikkel Szentandrás községben nyíltan a lázadás és fosztogatás jelvényeit elfogadták, azoknak, akik az elfajzott társasággal nem értettek egyet, a lovait, fegyvereit és a ruháit elrabolták a falusiak, és a szomszédos birtokon - ahol a gulyásoknak voltak a szállásaik — szétszóródtak, és a reggeli ima idejéig közülük többektől több mint hétezer forintot elraboltak, részint pénzben, részint lóban, fegyverzetben, valamint ruházatban, ezzel a zsákmánnyal gyarapodva másnap két zászló alá gyűlve a fent említett község környékén garázdálkodtak, amely napon reggel nyolc óra felé magam is, mit sem tudva a dolgokról Szarvas városához érkeztem (Pestre tartván), értesültem az igen nagy bajról, amiből kiviláglott: félő, hogy a lázadást a legmegátalkodottabb emberek kezdték el, akiknek - ha utamat Szolnok, Cibakháza felé folytattam volna és a hivatali meg a közjó nem szólított volna vissza Gyulára - teljesen a kezükre jutottam volna és az első túszuk lettem volna. Lesben állva ugyanis zsákmányt szedtek azoktól, akik a túri vásárra igyekeztek, amelyet már közvetlenül fenyegettek, vagy ugyanazon az úton szándékoztak menni, akiket azután teljesen kiraboltak. Visszaindulva tehát Gyulára, az éjszakát Békésen töltöttem: Gyulára és a környező településekre még akkor éjjel írtam és kértem, hogy amilyen nagy számú fegyveres csak lehet, a rablók leverésére a lehető leggyorsabban Békésen megjelenjenek. A gyulaiakhoz pedig magával a jószágigazgatóval, a csabaiakhoz pedig velük elküldött Orbán János Uramnak - aki ennek a Nemes Vármegyének az esküdtje és már kipróbált, veterán katona, akit ezért a vár parancsnokságára kineveztünk - erősen parancsba adatott. Azonban amíg április 29-én 2 óra tájáig rájuk várakozom, íme hírnökök jelennek meg és biztos hírként elbeszélték, hogy ugyanaznap Tarcsa községnél a rablók a szolnoki katonákkal (akikről később megtudtam, hogy csupán tizenöten voltak) összecsaptak és közülük néhányat megöltek, és hogy négy zászló alatt már Békés környékén garázdálkodtak. Emiatt nem csak én, hanem az egész újonnan felállított Károlyi Compánia, amely a téli szálláshelyről a nyári állomáshelyre készült nyíltan vonulni, kénytelenek voltunk Gyula várába visszavonulni. Továbbá reméltem, hogy csírájában le lehet verni ezen igen megátalkodott emberek gyülevész hadát, ha az én rendelkezésem szerint a csapatok tüstént odajöttek volna, azonban a kálvinista és lutheránus lakosok, akikből az egész megye legnagyobb része 133
