Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

A 101-csch 1 dől*) íelent°s változást hozott az osztrák-magyar APPC# hadsereg életében, elkezdődött az addig 80 ezredből álló gyalogság 102 ezredre való kiegészíté­se. 1883-ban megszületik a császári és királyi 101. bé­késcsabai gyalogezred a nagyváradi 37-es, a debrece­ni 39-es, a szegedi 46-os, és a szolnoki 68-as gyalogez­red egy-egy zászlóaljából. A hajtókájuk kénsárga, gomb­jaik fehér színűek lettek. Első ezredtulajdonosa az orosz nagyherceg, Sergius Alexandrovits, első ezredparancs­noka Ogrodovicz Ödön ezredes volt. Legénységét Békés vármegyéből a Békési, Gyomai, Gyulai, Orosházi, Szarva­si járás, Békéscsaba és Gyula városa adta. A 101-esek tehát mintegy 30 éve voltak a város életé­nek szerves részei, mikor is 1914. július 26-án sor került a mozgósításukra. A 101-esek első világháborús történe­téről részletesen írt visszaemlékezéseiben az egykori fő­hadnagy, Galli Károly. Az ezred 1914. augusztus 2-án in­dult a szerb frontra, ahol már augusztus 7-én átestek a tűzkeresztségen. Ezt követően 1914. augusztus 28. és 1916. március 24. között az ezred az orosz fronton tel­jesített szolgálatot, majd 1916. március 27. és 1916. júli­us 13. között megjárták az olasz hadiszínteret is. 1916. július 17-től ismét az orosz fronton teljesítenek szolgála­tot az ezred immáron igen harcedzetté lett katonái, hogy aztán a háború vége ismét az olasz fronton találja őket 1918-ban. Az ezred tagjai példamutató fegyelmezettség­gel vonultak vissza a hátország felé, hazatérve Békéscsa­bára a túlélők leszereltek, és az ezred teljesen feloszlott. Dicső emléküket a 101-es obeliszk őrzi. Háborús helytál­lásuk történetét Machalek Pál írta meg. Nagy Balázs 354

Next

/
Oldalképek
Tartalom