Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
A 101-csch 1 dől*) íelent°s változást hozott az osztrák-magyar APPC# hadsereg életében, elkezdődött az addig 80 ezredből álló gyalogság 102 ezredre való kiegészítése. 1883-ban megszületik a császári és királyi 101. békéscsabai gyalogezred a nagyváradi 37-es, a debreceni 39-es, a szegedi 46-os, és a szolnoki 68-as gyalogezred egy-egy zászlóaljából. A hajtókájuk kénsárga, gombjaik fehér színűek lettek. Első ezredtulajdonosa az orosz nagyherceg, Sergius Alexandrovits, első ezredparancsnoka Ogrodovicz Ödön ezredes volt. Legénységét Békés vármegyéből a Békési, Gyomai, Gyulai, Orosházi, Szarvasi járás, Békéscsaba és Gyula városa adta. A 101-esek tehát mintegy 30 éve voltak a város életének szerves részei, mikor is 1914. július 26-án sor került a mozgósításukra. A 101-esek első világháborús történetéről részletesen írt visszaemlékezéseiben az egykori főhadnagy, Galli Károly. Az ezred 1914. augusztus 2-án indult a szerb frontra, ahol már augusztus 7-én átestek a tűzkeresztségen. Ezt követően 1914. augusztus 28. és 1916. március 24. között az ezred az orosz fronton teljesített szolgálatot, majd 1916. március 27. és 1916. július 13. között megjárták az olasz hadiszínteret is. 1916. július 17-től ismét az orosz fronton teljesítenek szolgálatot az ezred immáron igen harcedzetté lett katonái, hogy aztán a háború vége ismét az olasz fronton találja őket 1918-ban. Az ezred tagjai példamutató fegyelmezettséggel vonultak vissza a hátország felé, hazatérve Békéscsabára a túlélők leszereltek, és az ezred teljesen feloszlott. Dicső emléküket a 101-es obeliszk őrzi. Háborús helytállásuk történetét Machalek Pál írta meg. Nagy Balázs 354