Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
V. A második világháborútól a rendszerváltásig
Mfj ' ■" ~V = - ", X *r -v; . ■ ■ - •!» ' r- • * •<"•••*.víS¥-!?r5*A „legcsabaibb" csabai festő-tanár isholája - D3ohos Tózscf m okos József adta a legtöbb professzionális képzőművészt Békéscsabának a 20. század második felében, és ha az idősebb generációt nézzük, napjainkban is. Mokos Békéscsabán született, a pesti Képzőművészeti Főiskolán tanult, majd hazajött, és itthon a művészet pedagógiai oldalát képviselte. Természetesen kiállított is, részt vett művésztelepeken, de fő hivatásának a vizuális művészetek oktatását tekintette. A békéscsabai Képzőművészeti Körnek 1951-től volt oktatója, később vezetője. 1972-ben bekövetkezett haláláig tanítványai közül több mint nyolcvan fő került be művészeti felsőoktatási intézménybe vagy választotta a művészet valamely területét szakmájául. A Mokos iskola névsorát ismerve megállapítható, hogy Csabán a korszak kvázi minden, művészettel foglalkozó alkotója nála tanult. Talán ennek tudható be, hogy városunk művészetét napjainkban (nem kizárólagosan, de) valamiféle egységes, konstruktív alapú stílus jellemzi, melyet nem Mokos József, a festő-tanár adott át, hisz ő maga késő impresszionista jegyekkel bírt, ám korszerű szemlélete tanítványai munkáiban tükröződik vissza. A nagy öregek, akik az 50-es években nála indultak - a teljesség igénye nélkül - a következők: Balázs Irén, Bohus Zoltán iparművészek, Ezüst György, Fajó János, Gaburek Károly, Lukoviczky Endre, Molnár Antal, Orvos András, Petrovszki Pál és Vágréti János festőművészek. A 60-70- es évek elejének generációja: Bereznai Péter, Gubis Mihály, Lonovics László, Mengyán András és Várkonyi János festőművészek. Ván Hajnalka 540
