Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

Aj euongélihus isholűh

A csabai gyülekezet első tanítója vélhetően Mathei- desz Lőrinc volt 1722-ig (egyes források szerint 1726-ig). A tanítók az első években vélhetően a település jegyzői feladatait is ellátták. Az iskola ekkor még egyértelműen egyházi intézmény volt. Sokáig nélkülözték a felszereléseket, tankönyveket és 1766-ig a valódi iskolaépületet is. Tessedik Sámuel a megyénkben működő evangélikus iskolák felügyelőjeként elrendelte a vizsgát, ami az imák és énekek felmondását jelentette. Az 1772-es felmérés alapján három csabai tanítóra százkilencven diák jutott, ez a megyei átlagnál jobbnak számított. Az 1777. évi Ratio Educationisban meghatározott ismeretanyag oktatására az iskolák sokáig nem voltak képesek, ezért Tessedik Szarvason országosan ismertté váló tanítói szemináriumot tartott. Az oktatók többnyire teológiai végzettségűek voltak, és általában néhány év tanítás után lettek lelkészek. Sok tanító kántori feladatokat is ellátott. A tanítás húsvéttól októberig, a nyári munkák idején általában szünetelt.

1802-ben már négy evangélikus iskola volt Csabán. Az 1836-ban vizsgálatot végző Szeberényi János püspök (akkori elnevezéssel „szuperintendens") már hat evangélikus iskolát talált Csabán 1360 növendékkel. Mentesítette a tanítókat a temetéseken elhangzó búcsúztató versek írása alól, és meghagyta a latin alaposabb tanítását.

Dr. Szenográdi Péter

92

mily i