Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

Wittel és ésszel - Csaba első lelhésze

O

aba újratelepítése után már a kezdeti évektől szükség volt a lakosság lelki és szellemi gondozására, vagyis saját lelkészre és tanítóra. A feljegyzések szerint Suhajda János volt Csaba első lelkésze, aki 1718-ban jöhetett az első szlovák családokkal együtt, pontos származási helyét azonban nem ismerjük. Mivel különböző helyekről érkeztek Csabára, nehéz volt őket összefogni, Suhajdának sem sikerült az új egyház erőteljes kormányzása. Ebből az időből csak egy házassági anyakönyv része maradt fenn; ugyanakkor az ő lelkészi szolgálata alatt történt, hogy az első vályogból készült templomot felszentelték 1723-ban.

Lelkész mellett, tanítóra is szükség volt, a feltételezések szerint Matheidesz Lőrinc lehetett az első tanító, aki még nem iskolában, hanem valószínűleg háza szobájában tanított. Az általuk használt énekeskönyvből, a Tranosciusból tanította a gyermekeket, főleg énekre és imára. Azonban Matheidesz 1722-ben már nem volt Csabán, mivel nagy szerepet töltött be Mezőberény telepítésében, sőt a település lelkészének is megválasztották.

Az állandó iskola hiányában a tanító kiemelkedő szerepet töltött be, hiszen ez jelentette az első állomást ahhoz, hogy később létrejöjjön az első helyi iskola.

Szakái Veronika

90