Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig
Tranoscíus - az cuangélihusoh éneheshönyue B ékéscsaba evangélikus lakosságát századok óta mély vallásosság jellemzi, melynek elengedhetetlen tárgyi kelléke a Tranoscius, amelyet feltételezhetően betelepülésükkor hoztak magukkal. Az első nyomtatott Tranosciust 1636-ban adták ki, és 414 éneket tartalmazott. Nevét megalkotójáról, )uraj Tranovskyról kapta, akinek célja az volt, hogy minél több éneket összegyűjtve megmentse és népszerűsítse vallását. Az énekeskönyv főként a szlovák, cseh, lengyel és a dél-alföldi szlovák evangélikusok körében terjedt el, nagy hatást gyakorolva rájuk. Ahogy Bertók Bertalan írta könyvében: „A családi kollektív éneklés gyakorlata bebizonyította Juraj Tranovsky azon felismerését, hogy az énekeskönyv gyakori használata ébren tartja a hívekben a vallásos érzést." Az igazi szlovák evangélikusok vallásossága pedig nem csupán a templomokban, de a mindennapokban is megmutatkozott. A csabai családoknál minden házban fellelhető volt a nagy becsben tartott énekeskönyv, melyből általában annyi darab volt, ahány tagú volt a család. A könyvet olvasó vallásos személyek az életükben végbemenő minden eseményhez, ünnephez, örömhöz-bánat- hoz megtalálták a könyvben a megfelelő éneket. A Tranoscius 1636-tól 1925-ig fraktúrbetűs nyomással készült. A csabai énekeskönyv - mind külső megjelenése, mind a belívek tekintetében - szemet gyönyörködtető volt. A könyveket bőrrel borították, és szokás szerint mintával gazdagított rézlemezekkel verték ki, amely egyrészt az elhasználódástól óvta meg, másrészt látványos megjelenést biztosított számukra. A Tranoscius ezáltal nem csak a családi és egyházi életben hagyott nyomot, de dekoratív megjelenése számos képzőművészeti alkotáson is megfigyelhető napjainkban is. Salamon Edina 78
