Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

VI. A rendszerváltástól napjainkig

Aj élő hagyomány: Díunhácsy Díihály hultusza

m

unkácsy Mihály működését és személyét már az 1870-es években élénk érdeklődést övezte. Az országos lapok híradásai mellett friss információkkal a festő nagybátyja, Reök István szolgált a csabaiak számára, aki szerkesztője és kiadó-tulajdonosa volt a Békésmegyei Közlönynek. Már 1874-es nászútján óriási ovációval fogadták az akkor csupán harminc esztendős Munkácsyt. Elismertsége és hírneve okán az 1880-as években festőfejedelemként tisztelték, talán mert megérezték, hogy műveinek többségét a halhatatlanság aurája övezi.

A csupán néhány Munkácsy-művet bemutató első állandó kiállítást 1881-ben nyitotta meg a Nemzeti Múzeum. 1896 után megszaporodtak az állami vásárlások, és honi magángyűjtők is komoly műveket szereztek meg. 1904-ben Munkácsy özvegye harminckét képet eladott, egy kisebb műegységet pedig ajándékozott hazánknak.

1900. május 1-jén bekövetkezett halála után tíz nappal utcát neveztek el Békéscsabán Munkácsy Mihály- ról. Reök István egykori gyulai házának utcája 1900. június 26-a óta viseli a festő nevét. 1901-ben elhelyezték az első emléktáblát egykori mestere házának falán, majd a következő évben - Zsilinszky Mihály adományaként - bekerült a csabai múzeum gyűjteményébe az első Munkácsyt ábrázoló szobor. A halála utáni évtizedben egymást követték Pásztor János elismerést érdemlő emlékműtervei. 1911-ben felavatták Teles Ede Munkácsy síremlékét a Kerepesi temetőben. A békéscsabai múzeum, amely 1935-ben nyitotta meg első ál622