Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
VI. A rendszerváltástól napjainkig
A uúros új díszpolgárai B ékéscsaba városa 1889 óta erkölcsi elismerésként ítéli oda a díszpolgári címet. 2014-ben ketten részesültek posztumusz Békéscsaba Díszpolgára kitüntetésben, akik jelentőségük révén, kiemelkedő tevékenységükkel, büszkén vállalt kötődésükkel valóban emelték a város rangját és öregbítették hírnevét: Munkácsy Mihály és Stark Adolf. Mivel a jeles festőművészt és az üzletemberként is kiváló szőlőnemesítőt egyaránt erős szálak fűzték a városhoz, a kormánypárti frakció - mintegy hiánypótlásként - élt a felterjesztés lehetőségével. Munkácsy Mihály életművének jelentőségével ma már a békéscsabaiak tisztában vannak. Tudják, hogy több évtizeden keresztül a festészet meghatározó alakjaként működött az európai művészet párizsi központjában, egyben életművével a magyar festészet alakulását is nagyban befolyásolta. Stark Adolf, aki az értékesítési logisztika területén is kiemelkedő munkát végzett, kertjében háromszáz fajta szőlőt nevelt, amelyek közül hetet maga nemesített. Ezek egyike volt a Csaba gyöngye/csabagyöngye, a legkorábbi érésű, muskotályos zamatú hibrid csemegeszőlő. A fajta olyan népszerűségnek örvendett, hogy Franciaországban, Oroszországban, Amerikában és Afrikában is termeszteni kezdték. Hogy miért vált szükségessé egy ilyen késői jelzés Munkácsy Mihály és Stark Adolf felé? Leginkább azért, hogy emléküket a harmadik évezredben is együtt őrizzék és ápolják a csabaiak. Gyarmati Gabriella 614 . V
