Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

V. A második világháborútól a rendszerváltásig

DJesehözi csodo

^chéner Mihály képzőművész dédelgetett, tervezett és -^közben lelkesen intézett álma tíz év után 1988-ban nyílt meg Békéscsabán, a Békési úton, a népi építészeti együttesben otthonra lelő Meseház formájában. A programja szerint összművészeti nevelést nyújtó hely a gyer- meklélek kibontására, megőrzésére hivatott. A tér varázslata a megálmodójában rejlik, a játszást és gyermekeket felmagasztaló, csodáló és őket őrző Schéner Mihály „garabonciás lelkű” alkotóban. A neoavantgárd szellemiségű művész úgy képzelte el a Meseház feladatát, hogy inspirativ környezetben, megismertetve a múltat, a hely- történetet, a művészeteket, jövőbemutatóan beavat az alkotás örömébe. Itt a Meseházban otthonra lelhet a szín- és bábjátszás, a mesemondás, a keramikusság, a szobrászat, a festészet, de a verselés, zenélés is, kinek-kinek kedve szerint.

Schéner Mihály vissza kívánta adni a gyermekeknek, amit tőlük, általuk kapott. A jól kigondolt tervnek köszönhetően a mézeskalácsprogram itt nem csak elméletben, de gyakorlatban Is jelen tud lenni, hogy mindannyian gyermekké válva, ide ellátogatva, átéljük a mesét és „betakaríthassuk a boldogságot". Ám közben nemcsak játék az, amit kapunk, hanem a népművészet és a korszak progresszív művészetének egy nagyon kifinomult ötvözete, melyet játszi könnyedséggel érthetünk és szerethetünk meg, akár egy életre elcsomagolva útravalóul a vándortarisznyánkba.

Várt Hajnalka

582