Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

V. A második világháborútól a rendszerváltásig

A mindenhit „foglalkoztató” Szoborsétány

z 1970-es évben megálmodott és 1972-re készre

tervezett, az Élővíz-csatorna partján található Szoborsétány kilenc szobrát 1975-ben avatták fel, ám valójában a kollekciót tíz év alatt hívták életre. A gyalogutat színesítő természetes szoborfülkékbe helyezett portrészobrok közül az elsők, a megyeszékhely neves embereinek emléket állító szándék alapján készültek. Később kibővült a koncepció, mert a sétány második felében már az országosan elismert és elsősorban a művészetek területén jeleskedő személyiségeket sorakoztatta fel. A rangos, neves szobrászok által készített portré-, illetve mellszobrok igazi élménnyé teszik a csatornaparton andal- gó, esetleg a fürdőbe vagy a múzeumba menő szemlélődök szabad perceit. Ugyanakkor komplikáció is adódott az építés évei és az azt követő időszakban. Zegzugossá- ga okán a pihenni vágyóknak nemcsak örömére, hanem egyesek bosszúságára is szolgált a Szoborsétány, hiszen régebben kedvelt helye volt a bajkeverőknek.

Az 1971-ben elkészült szobrok alkotói és az ábrázolt személyek: Marton László: Áchim L. András; Kampf József: Lipták András; Kiss Kovács Gyula: Haan Lajos; Pátzay Pál: Gyóni Géza; Martsa István: Móricz Zsigmond. Az 1975-ös „második ütem” művei: Vilt Tibor: Munkácsy Mihály; Borsos Miklós: József Attila; Vígh Tamás: Bartók Béla és Schaár Erzsébet: Kodály Zoltán plasztikája. A sort a tizedik elem, Borsos Miklós egész alakos Múzsa szobra zárja, melyet tíz évvel a kezdés után, 1981-ben állítottak fel.

Ván Hajnalka

572