Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

V. A második világháborútól a rendszerváltásig

A i Allolcli Tárlat

H

osszú és szövevényes a dél-alföldi képzőművészeti seregszemle története. 1957-ben indult Tiszántúli festőművészek vándorkiállítása névvel, Békéscsaba - Szeged - Debrecen - Nyíregyháza városaiba elvitt kollekcióval megálmodva, a vidéki művészek elzártságának elhárítása végett illetve lehetőséget adva a tapasztalat- cserére. A kezdetben minden év tavaszán megrendezésre kerülő tárlat néhány esztendő múlva már a díjazással kísért Alföldi Képzőművészeti Kiállítás címet viselte, egyedüli helyszíneként a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum terei szolgáltak. 1964-től, a hetedik alkalomtól nevezték Alföldi Tárlatnak, és további érdekesség, hogy ebben az évben és még ezután két alkalommal Gyulán rendezték meg. A tizennegyedik esztendőben, 1971-ben a katalógus előszavában már megemlítik az egyedi karaktert, a rangot adó nevet és fogalommá minősült címadást, valamint tovább bővült a jutalmak száma. Fontos változás a tárlat történetében, hogy a huszadik alkalom, 1977 után már csak kétévente rendezték meg, mert vele párhuzamosan, a páros években elindult az Alkalmazott Grafikai Biennálé sorozata, melynek hatása az Alföldi Tárlatra beküldött művekben is érzékelhető volt. Az alföldi tematikák és sztereotípiák mellett megjelentek a technikailag és stilisztikailag is újszerű munkák. Utoljára, 2007-ben harmincötödjére hívták meg a művészeket a tárlatra, ám azóta is hiányzik a környék alkotóinak, ezért nincs kizárva, hogy a jövőben lesz még Alföldi Tárlat a Munkácsy Mihály Múzeumban.

Ván Hajnalka