Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
II. A honfoglalás korától az újratelepítésig
r.’i'Tp Tf A Csaba néu eredete „Csaba" helynév puszta személynévből keletkezett, magyar névadással. Az alapjául szolgáló régi magyar személynév valószínűleg török eredetű. Egyes vélemények szerint jelentése: pásztor, kóborló. Újabban felmerült a lehetősége, hogy a csagatáj, „caba" /ajándék/ szóval rokon. Van olyan vélemény is, hogy hun eredetű, és a hun „csobán" méltóságnévből ered, amit az ősi kínai források is ismernek. A név „d" kicsinyítés változata a „Csobád” szintén régi magyar személynév. A személynév a kora középkori eredetű magyar mondavilágban is feltűnik, Csaba királyfi nevében, aki a hagyomány szerint Attila király legkisebb fia volt. Az is lehet, hogy a mondák „Csaba" neve eredetileg a „csobán" méltóságnevet jelentette, és nem a személynevet. Ez magyarázatot adna arra, hogy a történeti adatok miért Irnik néven ismerik Attila legkisebb fiát, és sehol nem említik Csabát. Az biztosnak látszik, hogy a mondák Csaba királyfijának képe mindenképpen több személy alakjának összeolvadásaként alakult ki. Számos település nevében feltűnik a „Csaba" név. Ezek a következők: Bálványoscsaba, Békéscsaba, Csabacsüd, Csabaháza, Csabanivka, Csabaszabadi, Csabaújfalu, Hejőcsaba, Piliscsaba, Rákoscsaba, stb. Békéscsaba nevében a megkülönböztető szerepű „Békés" előtag Békés közelségére, illetve a megyére utal. Első említése „Chaba" formában 1332-ből, „Békés-Csaba"alakban 1863-ból ismert. Hivatalosan 1900. június 13-tól lett városunk neve Békéscsaba. Medgyesi Pál 52 ■HMBBlblitMÉÉdttite
