Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

V. A második világháborútól a rendszerváltásig

Uolt, ahi nem ahart hitelepülni

A lakosságcsere tragikus eseményként sújtotta Békéscsabát, azonban derűs momentumai is lehettek. Álljon itt e történet, amely csupán szájhagyomány útján maradt fenn.

„Bátya (öreg) Bohus Csaba felvégi részén lakott. A Kergát (ahogy itt mondják Csabán) mellett. Az áttelepítési szlovák biztosok, házról házra jártak meggyőzni a csabai szlovákokat, hogy települjenek át Csehszlovákiába. Mindent beígértek nekik. Az elhagyott sváb birtokokat, lakásokat, házakat, jó fizetést, sőt még két kiló fehér cukrot is adtak annak, aki az ívet aláírta, hogy áttelepül. Nagy dolog volt ez a két kiló cukor a háború utáni, ebben a szegény országban, sőt még Csabán. Bátya Bohus az agitáció ellenére sem akarta aláírni az ívet, nem akart áttelepülni. Nem és nem! Végső kétség- beesésében a csehszlovák biztos megkérdezte:- Ugyan miért nem?- Szin moj. Ja mán uzs szegyengyeszjat rokov a ja kazsdi gyen za kergát sza chogyin viszraty. Kegy ja sza preszídlin do Novích Zámkov, ako ja pojgyen otyjialsza viszraty kazsdi gyen?" (Fiam, én már hetven éves vagyok, minden nap a körgát után járok sz...ni, és ha én kitelepülök Érsekújvárra, akkor én minden nap hogyan jövök majd ide, a körgát mögé sz...ni?) És ezzel lezárta az agitációt.

Ando György

530