Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
V. A második világháborútól a rendszerváltásig
A magyör-cschszlouáh lűhosságcscrc B ékéscsaba történetének egyik legfájóbb momentuma az 1946. február 27-én megkötött csehszlovák-magyar lakosságcsere-egyezmény és annak következménye volt. Nem találunk olyan családot Békéscsabán, amelyet valamilyen módon ne érintett volna a lakosságcsere. Családi tragédiák, rokoni perpatvarok, családok szétszakadása, be nem gyógyuló lelki sebek okozója volt a politikai döntés, melynek legnagyobb vesztese, elszenvedője a szlovákiai magyarság és a magyarországi szlovákság volt. Az 1946 februárjában Éudapesten aláírt egyezmény lényege az volt, hogy a két ország áttelepítés révén kívánta rendezni a második világháború után (a magyarok helyzetét Csehszlovákiában és a szlovákok helyzetét Magyar- országon) felmerülő kisebbségi kérdést. Tekintettel arra, hogy Magyarország a vesztesek oldalán, míg Csehszlovákia a szövetségesek oldalán fejezte be a második világháborút, Magyarország rosszabb tárgyalási pozícióban volt az egyezmény aláírásának időszakában, és az aláírás után is. Csehszlovákiában mintegy hatszázezer magyar élt, közülük a tervek szerint kettőszázezer magyart kívántak kitelepíteni, akik helyére a paritás (egyenlőség) alapján magyarországi szlovákokat telepítettek volna be. A békéscsabai kötődésű Gyöngyösi János külügyminiszter, (aki a csehországi Rokycában született, majd kisgyermekként került nagybátyjához Békéscsabára), a Párizsi Békekonferencián, 1945 augusztusában hevesen tiltakozott a két ország közötti egyezmény ratifikálása ellen. „A magyar kormány e sajnálatos intézkedések ellenére mindent elkövetett a magyar-csehszlovák viszony megjavítására. Ennek a célnak érdekében a magyar kormány, 526
