Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

Csabaíoh a Icuegőbcn A 20. század eleji technikai fejlődéseknek köszönhe­tően világszerte egyre többen hódoltak a repülés szenvedélyének. Mindez nem volt másképp Csabán sem, ahol sorra jelentek meg a tehetséges aviatikusok. Mind közül talán Kvasz András neve a legismertebb, aki bár itt született Békéscsabán, de Budapesten ismerte meg a re­pülőgépek világát. 1910-től kezdve folyamatosan végzett repüléseket, számos településen tartott bemutatókat, így szülővárosában is. Az első világháború kitörésekor ön­ként repülőszolgálatra jelentkezett, azonban 1915-ben egy kényszerleszállást követően orosz fogságba esett és csak 1918-ban tért haza. A második világháború után, a belföldi légi forgalom megindulásakor a békéscsabai rep­tér vezetőjének nevezték ki. Mellette meg kell említeni Botyánszky Mihályt is, aki kezdetben papírmodelleket készített, majd saját hangárjában folytatta a repülőgépek építését. Szárnycsapásos gépet akart létrehozni, de ami­kor ez nem sikerült, akkor új monoplán tervezésébe kez­dett. Tehetségére hamar fény derült, Kvasz mellett kez­dett el dolgozni, és saját tervezésű biplánjával több száz méteren tudott repülni. A csabai repülés történetének megkerülhetetlen szereplője Ős Lajos, aki kiváló mecha­nikai érzékkel bírt. 1909-ben készítette el egy új szerke­zetű gép, a helikopter kezdetleges tervét, amelyet Fikker Károllyal együtt épített meg. A próbarepülés alatt a gép lezuhant, ezért Ős Lajos felhagyott a további próbálko­zással. Ez viszont bizonyítja, hogy több mint egy évtized­del megelőzte Asbóth Oszkár gépét. Szakái Veronika 456

Next

/
Oldalképek
Tartalom