Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
II. A honfoglalás korától az újratelepítésig
Honfoglalás hori női louassír Taminában I rzsébethelyen (Jamina], a Báthori utca 82. szám alatt, Bánszky András telkén, 1963 júliusában vályoggödör ásásába kezdtek, és 80 centiméter mélyen egy temetkezésre bukkantak. A sírban egy nő feküdt, és mellé temették felszerszá- mozott hátaslovát is. A nő haját két hajfonatkorong, nyakát gyöngyfüzér díszítette. Ruháját tömör, bronzból öntött fülesgombok fogták össze. Karján sima, bronzból készült, kiszélesedő végű pántkarperecet és egy tömör, vaskosabb, bronzból öntött karperecét viselt. A sírban talált vaskés vagy ár töredéke igen rossz állapotú. A lószerszám díszei között van három pofaszíj veret, hat épebb és három töredékes szügyelő vagy farhám veret. Bronzból öntöttek, kerek formájúak. A pofaszíj vagy kantár szíjvége, a szügyelő vagy farhám szíj végei címerpajzs alakúak, bronzból készültek. Van ezen kívül egy nagyméretű, bronz, kerek füles boglár és egy hasonlónak a töredéke. Emellett egy kengyelpár töredékei és egy hevedercsat tartoznak a ló szerszámzatához. A rozettás lószerszámveretek a közép- és előkelő réteg asszonyainak sírjaiban kerülnek elő, ezüstből vagy bronzból készültek. Több mint hetven ilyen sírt ismerünk, zömük a 10. század első felében keletkezett. Nincs kizárva, hogy a felszerszámozott lovak a menyasszony hozományát képezték, és a lány családjának gazdagságát jelezték. Mindenkinek látnia kellett, hogy milyen gazdag a menyasszony családja. Keleti, török nyelvű népeknél az esküvőn a mai napig bemutatják a rokonságnak a menyasszony felszerszámozott lovát. Medgyesi Pál 42