Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
Aj első molorhocsi A z Alföldi Első Gazdasági Vasút (AEGV) által épített vonal, közismert nevén a kisvasút 1898-ban érte el Mezőkovácsháza, Kaszaper, Szabadkígyós felől közeledve későbbi központját, Békéscsabát, de a forgalomnak csak a következő évben adták át. Ezt követően a településen belül, majd Békés felé folytatódott a sínek lefektetése, illetve a motorkocsik kipróbálása. Ez utóbbi esemény sok érdeklődőt vonzott 1903. május 8-án. A motorkocsi, amit Laczay István mérnök vezetett, lassan tesztelte a sínpárt a vasútállomástól a főtérig, ahol elsősorban a nagy kanyarulatot próbálta ki. Az AEGV 1900-tól De dión Bouton gőzzel működő motorkocsikat használt, később a Ganz és Társa Gyár is készített ilyen típusú motorkocsikat. Békéscsabán a belső forgalom a MÁV állomás mellett kiépített saját állomás és a Kossuth tér között állandósult, a két kilométer hosszú vonalon a helyi személyforgalmat eleinte két, majd egy motor bonyolította le, a heti és országos vásárok napján azonban ismét két motor közlekedett. A helyi forgalmat igénybe vevő utasok száma 1903-hoz képest négyszeresére nőtt 1904-re. A következő évben készült el a Kossuth téri váróterem egy aradi mérnök tervei alapján. Szintén 1905-ben építettek egy vasbeton hidat a malomba vezető, keskeny nyomtávú iparvágány számára. Az úgynevezett ferdehidat pedig 1918-ban adták át, abban az évben a helyi forgalom meghaladta az egymillió utast. A Tanácsköztársaság idején a motorokat elvitték a városból. Dr. Szenográdi Péter 426