Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

Uorsagh Bela $as Patihaja B ékéscsaba főterén áll egy igazán impozáns épület, me­lyet a csabaiak csak Sas Gyógyszertárként ismernek. A régies hangulatú belvárosi épületet 1891-ben kezdték el építeni Michnay Sándor tervei alapján, s még ugyan­ebben az évben, ősszel be is fejezték. Felépültét követő­en Varságh Béla beköltöztette ide az akkor igen korszerű­nek számító, Aranysas elnevezésű patikáját, mely koráb­ban az Ötvös utca sarkán állt. Az áttelepített gyógyszer- tárat 1894-ben bérbe adta Réthy Bélának, aki 1911-ben meg is vásárolta. Réthy korábban súlyos tüdőgyulladá­son esett át, melynek következményeként állandó huru- tos állapot alakult ki nála, s emiatt rendszeresen szedett gyógycukorkákat. Miután bérbe vette az épületet, létre­hozott egy laboratóriumot, ahol saját védjeggyel ellátott termékeket kezdett gyártani. Ilyen volt a kinavasbor, a mentolos és a szalmiákos cukor, a kámfor liniment és a galenikumok. Mind közül a leghíresebb a pemetefű cu­korka volt, mellyel a korábban Ausztriából importált úti­fű cukorkáját helyettesítette. 1922-től az államosításig fiai, Béla, Károly és István vezették a laboratóriumot és a gyógyszertárat. A pati­ka folyamatosan működött, a második világháború alatt is, egészen 1944-ig. 1947 és 1996 között állami tulajdon­ban volt, s 14/1-es Gyógyszertárnak nevezték. Az 1996- ban bekövetkezett privatizáció után a Tóth gyógyszerész család birtokába került a Sas Patika, s azóta is az ő gon­dozásukban működik ez a százados múlttal rendelkező gyógyszertár. Salamon Edina 388 mm

Next

/
Oldalképek
Tartalom