Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
J\i újrotonult mesterség - a szöués tudománya A főként osztrák gyári textíliák beözönlése miatt, a háziszövés, mint önellátó tevékenység jelentéktelenné vált az 1860-as években, de az országosan elterjedő nép- művészeti mozgalmak nyomán a 19. század végén Békéscsabán is újraéledt a szövés gyakorlata. A mozgalmak célja a jövedelemforrás megteremtése volt az alsóbb középosztályokból származó lányok számára. A lányok-asszonyok Bartóky László szolgabíró felesége 1870-es évektől induló szövőtanfolyamain gyarapították szövéstudományukat. Hogy az eredetiség ne vesszen el, helyi motívumokat gyűjtöttek, ezek alapján új motívumokat terveztek és terjesztettek. Az újra felpezsdült szövőkedv nyomán új anyagok, színek, eljárások születtek, melyek azt eredményezték, hogy az 1880-as évek a leggazdagabb korszak a házi szövőművesség tekintetében Csabán. Bartókyné jelentős szerepet vállalt abban is, hogy ezek a munkák ismertté váljanak, hiszen kiállításokra vitte a parasztasszonyokat és azok munkáit, ismertté téve ezzel országos szinten a csabai szőtteseket. A csabai asszonyok munkái szerepeltek 1881-ben a „magyar országos nőiparkiállításon", a Békés megyei gazdasági egylet 1884. évi kiállításán, a Millenniumi Kiállításon és 1899-ben a szegedi országos kiállításon. A háziipart a 19. század végére kiszorította a gyáripar, de Békéscsabán még a 20. század első évtizedeiben is tovább éltek a népi textilművesség hagyományai. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a békéscsabai evangélikus Nőegyesület dr. Raffay Sándor püspök egyházlátogatása alkalmával 1926-ban kiállítást rendezett a csabai asszonyok régi és új szőtteseiből. A háziszövés a 20. század 40-es éveitől szorult teljesen háttérbe, ekkor már csak zsákokat és rongyszőnyegeket szőttek a csabai asszonyok. Martyin Emília 362
