Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
-S':«.. 'MW- "MB* Bródy Sándor, o szedőinas A mikor Bródy Sándorra gondolunk, olyan klasszikus alkotások jutnak eszünkbe, mint a Hófehérke, A tanítónő vagy A dada. Nem is csoda, hiszen páratlan személyisége és harcias szelleme a magyar irodalom egyik legkiválóbb írójává, publicistájává emelte. De kanyarodjunk vissza a kezdetekhez. Kevesen tudják, hogy Bródy első megjelent írása Békéscsabához kapcsolódik, melynek történetét Fábry Károly Csabai élet című munkájában mesélte el. Bátyja, Bródy Adolf ügyvéd az 1880-as évek környékén Gyulára költözött, és hamarosan magához vette öccsét, Sándort is. A gyermek ekkor még a nyomdász szakma iránt érdeklődött, azonban kellő végzettség hiányában csak az akkor induló békéscsabai Takács nyomdában tudott elhelyezkedni. Bródy szedőinasként dolgozott, ügyes volt, és szorgalmasan tanulta a szakmát. Rátermettségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Békésmegyei Közlöny egy cikkéhez saját megjegyzését is kiszedte és nyomtatásban megjelentette. A főszerkesztő, dr. Báttaszéki Lajos azonban ezt nem nézte jó szemmel, és dühösen visszavágott a fiúnak. Bródy becsületében megsértve elégtételt követelt, de Báttaszéki nem az a fajta ember volt, aki bárkit is megkövetett volna a lapjában elhangzott sértésekért. Az ifjú azonban nem hátrált meg. Durva hangvételű pamfletben hordta le Báttaszékit, aki ezért bepanaszolta a fiút Bródy Adolfnál. Bátyja leszidta, majd úgy döntött, hogy ha ez a frappáns röpirat valóban tőle származik, akkor nem megy vissza a nyomdába, beállítja írnoknak, és tanul tovább. E döntéssel megalapozta a magyar irodalom egyik legünne- peltebb írói pályafutásának kezdetét. Dobókői Krisztina 344
