Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
17}it mondanoh a fdchezctch harangjai? A csabai evangélikusok körében él egy anekdota a harangozásról, abból az időből, amikor az emberek még figyeltek a harangszóra. Minden harangnak megvolt a maga üzenete, és a kódrendszert minden csabai ismerte. Az alábbi történet a harangozási szokások alapján, az evangélikusok szemszögéből láttatja a felekezetek közötti hierarchiát. Csabán a mikor harangoztak elsőként, a csabaiak büszkesége a36q Marik-féle nagyharang szólalt meg, méltóság- teljesen, nagy, hosszúkat ütve és jó hosszan. Erre a csabaiak az alábbi mondókat mondták basszusban imitálva a Marik nagyharangot:- Dobríje chlieb zsitní,- dobríje chlieb zsitní! (A búzakenyér az a jó, a búzakenyér az a jó!) Mikor elhallgatott a nagyharang, másodjára a katolikusok kisebb 9 q harangja szólalt meg. Egy kicsit gyorsabban, magasabb hangon, melyet a csabaiak az alábbi verssel baritonban imitálva adták elő:- Dobríje aj miésaní!- Dobrí je aj miésaní! (Jó a kevert lisztből is, jó a kevert lisztből is!) Harmadjára a román ortodoxok kisharangja szólalt meg, gyorsan, pajkosan, kicsiket ütve, vékony hangon, melyet a csabaiak tenorban imitáltak:- Vsecko jedno, nak len bóu!- Vsecko jedno, nak len bóu! (Mindegy, hogy milyen lisztből, csak legyen, csak legyen!) - mondták a csabaiak. Ando György 336 ..........................................................................................................................-.................................................................. ■
