Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
A legtöhclclcscbb teremtmény A csabai külterületen élők oktatására az evangélikus egyház kezdetben „zugiskolákat" hozott létre, egy arra a célra kibérelt tanyaépületben. Abban az időben még nem diplomás pedagógusok tanítottak, hanem az ott élők közül választottak, és értelmes, iparos emberek voltak a tanítók. Feladatukhoz tartozott az olvasás és írás elemeinek a megtanítása, valamint a hittan és az egyházi énekek elsajátítása is. A vizsgákon azonban mindig jelen volt a körlelkész, ő volt az elnöklő dékán. Innen maradt fenn az az anekdota, amelyet Dedinszky Gyula örökített meg Vidám Csaba című munkájában. Történt ugyanis, hogy a vizsga során a dékán megkérdezett egy gyermeket, hogy tudja-e melyik Isten legtökéletesebb teremtménye. Ez nem volt egyszerű kérdés a kisfiúnak, így a tanító próbált neki segíteni. Ujjával magára mutatott, hogy a diák azt felelje Az ember!", de ő ehelyett azt mondta, hogy a tanítójuk. A dékán kiegészítette, hogy igen a tanító is, de megkérdezte, hogy,,- Mi a ti tanító bácsitok?". Erre a kisfiú magabiztosan és bátran válaszolta, hogy,,-A mi tanító bácsink, szabó". Szakái Veronika 310
