Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
A csabai uagyon őrzője - a hözbirtohosság A 19. század második felében kezdődő változások Csabán új testületek létrehozását is eredményezték. Magyarországon már kevésbé, azonban egyes erdélyi településeken még napjainkban is létezik a közbirtokosság intézménye. Csabán 1863 és 1890 között működött ez a testület, de alapja 1845-ig nyúlik vissza, az örökváltsági szerződés megkötéséig. Ennek oka, hogy a szerződést a birtokos jobbágyok is aláírták, vagyis a váltságdíj törlesztésében mindenki részt vállalt, és az összeg befizetésére és kezelésére hozták létre a birtokossági pénztárat. A szabadságharc leverését követő Bach-korszakban tartottak attól, hogy a község vagyonát és jogait elveszik, ezért ezt elkerülve, 1863-ban létrehozták a közbirtokosságot, átruházva a testületre Csaba vagyonát, jogait. Egy évtized elteltével sikerült rendezni a törlesztést, de a befolyó összeget továbbra is a testület kezelte, ami Csabát a haladás irányába segítette. A közbirtokosság olyan középületek emelését irányította, amelyek a mai napig meghatározzák Békéscsaba arculatát. Többek között ennek köszönhetően épült fel a Fiume Szálloda, az Andrássy úti bérház (később járásbíróság, ma az Ibsen-ház), a színház és a városháza épülete is. A közbirtokossági testület 1890-ben szűnt meg, és így, az általa kezelt vagyon és épületek átkerültek Csaba községhez. Szakái Veronika 300
