Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
I. Az őskortól a honfoglalás koráig
így pusztuló birodalom árnyéhában - a római bor uége Békésben X r. u. 375-ben a hunok átkeltek a Volgán, és ezzel nyugatra, Róma felé kényszerítették az előlük menekülő népeket, megelőlegezve ezzel e nagy birodalom pusztulását. Központi helyzeténél fogva a Kárpát-medence az események centrumává vált, ahol az összes Európa későbbi történelmét alakító jelentősebb barbár nép megfordult, mint a hunok, a különböző germán eredetű törzsek (gotok, vandálok, alemánok, szkírek, gepidák és longobár- dok], A hunok megjelenése Európa színpadán új korszakot jelentett, melyet a régészetben - nem véletlenül - a népvándorlás korának nevezünk, mely időszak betetőzése és egyúttal záróakkordja végső soron maga a magyar honfoglalás lesz. A hunok székhelyüket a 420-as években helyezik át a keleti sztyeppéről a Kárpát-medence keleti területeire. A tényleges hun kor a Kárpát-medence keleti felében mintegy két évtizedet tett ki, talán e rövid jelenlét is szerepet játszik abban, hogy a hun időszakban térségünkben továbbra is szarmata továbbéléssel számolhatunk, melyet a különböző ismert és feltárt lelőhelyeink és az ott talált változatos leletanyagok is igazolnak (Repülőtér, Fényes, Kanálisi szőlők, stb.]. Nagy királyuk, Attila 453-as hirtelen halálát követően fiai nem tudták egyben tartani a hun birodalmat, a korábbi csatlós népek fellázadtak, és 455-re kiűzték a hunok maradékát is térségünkből. A győztes népek egymás között osztották fel a megszerzett területeket, így vált a mai Békéscsaba területe is a frissen felemelkedő gepida királyság részévé. Nagy Balázs 28
