Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
A csabai toimssport Kezdetét ueszi B ékéscsabán hagyományosan a Borjú réten rendezték meg a pünkösdi királyválasztások lovas versenyét, amely kezdetben szigorúan népi vigasság volt, azonban a gazdag városi polgárok és környékbeli nemesek bevonásával fokozatosan sporttá alakult. A Békéscsabai Gazdasági Egylet 1861-től rendezte meg pünkösd másnapján a lóversenyeket, amelyen a hivatalos programot a gazdák által nevelt lovak zártkörű futtatása adta. A leírások szerint a lovasok a pünkösdi királyválasztás szokásaihoz híven csikósingben, térd felett megkötött gatyában, szőrén lovagolva vágtatták végig a 840 öl (1587 mj hosszú pályát. A verseny eredetileg első és második futamból, az előző évben nyertes lovak tenyészpróbáiból, valamint a vigaszversenyből állt, de később kihívásos vetélkedők formájában kettőezer méteres távon indulhattak az ún. „úrilovasok" is, nyeregben és szabályos öltözékben úgy, ahogy azt az angol gentlemanszabályok előírták. Ezen alkalmakkor a hosszan elnyúló versenypálya jobb oldalára lelátókat ácsoltak, ahol megjelent Békéscsaba és a környék lakosainak zöme, az elittől a zsellérekig mindenki, az ünnepi alkalomhoz illően szépen kiöltözve. Az izgatott tömegeket nemegyszer csak a Gyuláról sebtében iderendelt hajdúkkal lehetett kordában tartani. A versenyeket mindig nagy táncmulatság kísérte, az úri kaszinó asztalainál pedig parázs alkudozások közepette cseréltek gazdát nemcsak a lovak, de gyakran a lovasaik is. Kovács Gergely
