Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

I. Az őskortól a honfoglalás koráig

A szarmatö jazigoh

A Kr. u. 1. század első felében a Duna-Tisza köze felső részén szarmaták (jazigok) beköltözéséről számol be Tacitus római történetíró. Az iráni nyelvcsaládhoz tartozó, az eurázsiai sztyepp övezet jelentős területeit birtokló nomád szarmata törzsszövetségből kiszakadt jazigok a Fekete-tenger északi partvidékéről származtak. A Kárpát medencében zsoldosként jelennek meg, majd fokozatosan hódítják meg a Duna-Tisza köze teljes területét. 101-106-ban Traianus császár két római-dák háborúban leigázza Decebal dák király államát, majd megszervezi Dacia provinciát. Ezt a kedvező alkalmat használták ki a szarmaták, hogy kiterjesszék uralmukat a Tiszántúlra. Ekkor, tehát a 2. század elején, költözhettek szarmaták Békéscsaba környékére is. Az első beköltöző generációhoz köthető az 1881-ben az Ószőlőkben talált 12 síros szarmata temető. Az egyik sírban aranynyal gazdagon felékszerezett nemes hölgyet találtak.

A szarmaták életmódja fokozatosan megváltozott, a nomadizálást felváltotta a letelepült paraszti életforma. Vidékünkön is falvakban élnek, állatokat tartanak, földet művelnek. A római-szarmata szomszédság hol barátságos, hol háborúktól vészterhes. A markoman-szarmata háborúk (Kr. u. 166-180.] után beköszöntő békés periódusban a kereskedelem fellendül, ekkor jelennek meg a Barbaricumban, így Békéscsaba környékén is tömegesen a terra sigillaták (vörös színű, különleges technikával készült edények), fibulák (ruhakapcsoló dísztűk) és egyéb luxustárgyak.

Nagy Dániel Sándor

26