Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

Beszédes csabai neueh A mikor egy Békés megyei szlovák ember bemutat­kozik, nagy biztonsággal még ma is megállapítha­tó, hogy mely településről származik, sőt még felekezeti hovatartozását is megtudhatjuk. A csabai nevek azonban még ennél is beszédesebbek. „A családnevek anyakönyvi vizsgálata során megtudjuk, hogy a család mikor jelent meg a település színhelyén, részben a konkrét anyakönyvi ada­tok, részben a helységnevekből képzett családnevek alapján sok családról megtudhatjuk, hogy az új településre elvető­dött tagja közvetlenül honnan érkezett illetve mely helység­ben vagy legalábbis az ország mely vidékén ringott a család bölcsője" - írja Dedinszky Gyula. A vezetéknevek hasz­nálatát Mária Terézia rendelete írta elő, az ezt megelőző időben az idetelepülő jobbágyoknak legtöbbször csak ke­resztnevük volt. Csaba első, 1722-től vezetett anyaköny­ve („Matricula ecclae evang. a.c. bcsabensis”], azonban már vezetékneveket is közöl. Az első bejegyzések az 1722. év végén született esketési bejegyzéssel kezdődnek. De nézzük, milyen típusú nevek vannak Csabán! ♦ Helységnévből képzett neveket találunk, amelyek mindenképpen jelzik, hogy az illető család történe­te során honnan származott vagy a továbbköltözés során hová települt, és honnan jött ide Csabára: pél­dául Aradszki, Benyovszki, Botyánszki, Cselovszki, Hrabovszki, Kokavecz, Mladonyiczki, Pribojszki, Unyatyinszki, stb. ♦ Táj és vidék, lakóhely szerint, származási helyből képzett nevek: például Hornyak (Felvidék], Lipták (Liptó], Novák (Újvidék], Uhrin (Magyarország], stb. 258

Next

/
Oldalképek
Tartalom