Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

„Asszonyszőtte” remehmunhnh A mikor kézbe veszünk egy-egy múzeumban őr­zött, több mint száz éves múlttal rendelkező népi szőttest, például egy díszabroszt, nem is hinnénk, mi­lyen hosszú munkafolyamat és hány ember szorgalma, hozzáértése kellett az elkészítéséhez. Felsorolni is ne­héz a sok fáradságot jelentő munkafázisokat: vetés, nyűvés vagy vágás, áztatás, szárítás, törés, tilolás, dör­zsölés, gerebenezés, fonás, motollálás, szapulás, gom- bolyítás, szövés, hímzés, slingelés, neccelés, horgo­lás, azsúrozás... És mindezek eredményeként szület­tek meg a páratlan értékű, szépen megmunkált, egyedi, „asszonyszőtte" textíliák. Békéscsabára érkezésük idején a szlovákok fejlett szövőkultúrával rendelkeztek, a csabai jó gazdasszo- nyok jártasak voltak a szövésben. A háziszövés legjelen­tősebb alapanyaga kezdetben a gyapjú, később a ken­der- és a pamutfonal volt, gyakorta e két anyag együt­tes alkalmazásával szőtték a vásznat. A csabai szövőasz- szonyok egyrészt ragaszkodtak szlovák hagyománya­ikhoz, másrészt viszont fokozatosan teret engedtek a polgáribb, kifinomultabb ízlés megjelenésének. Jellem­ző, hogy a katolikusok jobban kedvelték az élénk színe­ket a szőtteseiken, mint az evangélikusok. A különbö­ző minőségű vásznakból más-más textíliák, abroszok, derékaljak, viseleti darabok, párnák, törülközők, füg­gönyök, lepedők, zsákok készültek. Ezeket az általában fehér alapra kék, piros, fekete, bordó színű növényi, fő­ként bazsarózsa motívumos és geometrikus minták­kal díszített, szedettes technikával készült textíliákat a családokban nagy becsben tartották, több generáción át továbbhagyományozták. A csabai asszonyok a 19. szá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom