Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
A Hozsuchtól az ezüstgombos mellényig. A csabai férfiah uiselete Í gy település lakosainak ruházata változatos és változó. Különbözik koronként, korosztályonként és nemenként, de megmutatkozik az öltözeten viselője társadalmi helyzete, egyéni ízlése is. Nyilvánvalóan különbségek mutatkoznak attól függően, hogy ünnepi, hétköznapi vagy munkában használt, téli vagy nyári ruházatról van-e szó. A csabaiak ősei bárány és kecskebőr ruhában, bocs- korban, rövid, széles derekú, könyékig érő ujjú, nyaknál pertlivel összehúzott ingben, alul kirojtozott, széles, ráncos gatyában, rövid ködmönben jártak, derekukon három csatos, széles övét, bőrtüszőt viseltek. Az 1850-es évekig copfba font hosszú hajuk volt, amit az idősek elől csimbók- ba kötöttek. Nyáron tótos, széles karimájú alacsony kalap, télen báránybőr süveg volt a fejfedőjük. A gatyakorcába dugták a sallangos dohányzacskót. A derékig érő ködmö- nöket, bekecseket („kozsuch") színes virágmotívumokkal díszítették a helyi és környékbeli szűcsmesterek, akik közül a leghíresebb a csabai Krsnyák Mihály volt. A 19. század első felének jellemzője a magyaros ruházat térhódítása. A csabai szlovák férfiak átvették a csizmát, szűrt, subát, bőgatyát, hosszú derekú, lobogós ujjú inget, a fekete posztóból készült zsinóros nadrágot, dolmányt és az ezüstgombos mellényt. A gazdák és a pásztorok sallangos szíjas szűrt („sirica") viseltek. A legszebb, díszített szűröket Miló János, Miló Pál, Áchim János és Gulyás János csabai szűrszabók készítették. A tehetősebb csabai emberek előszeretettel vásárolták a vásárhelyi és szarvasi bundákat. A fiúgyermekek legénysorba lépéskor kaptak bundát. 250
