Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

így géniusz hányattatott gycrmchsorsa - ITÍunhdcsy ITJihaly

m

unkácsy Mihály hat esztendős korában, 1850-ben veszítette el édesanyját, akit két évvel később édesapja is követett. A festő önéletrajza tájékoztatja az olvasót arról, hogy az öt testvért a Reök család tagjai vették magukhoz. Miska feltételezhetően 1852 májusának második felében került Csabán lakó nagybátyjához, Reök Istvánhoz az akkori 975. számú, ma Baross utca 6. szám alatt lévő házba. Húgát, Gizellát Reök Karolina és férje, Steiner Jakab vette magához.

Munkácsy ekképpen idézte fel Csabára érkezését:

„A miskolc-csabai utazásra csak homályosan emlékszem, abban az időben, amikor még se vasút, se jó országút nem volt: hosszú utazás lehetett. De a csabai megérkezés már világosan a fejemben maradt. (...) Ólomszürke ég és a messzi- ségben fekete foltok tűnnek elő szabályos sorokban, élesen kiválva a láthatár egyhangú hátteréből. Nagybátyám két templomtornyot mutatott a messzeségben, az egyik magas volt és karcsú, a második ennek csak a feléig ért, s mégis úgy néztek ki, mintha egymással szembe fordulva beszélgetnének. - Látod a templomtornyokat? - kérdezte. Az Csaba. Már nagyon türelmetlenül vártam, hogy új otthonomba érkezzünk, de kocsink megfeneklett az úton. Ló és kocsi fekete sártengerben úszott, valóságos mocsár közepette. Az utat karók jelezték, amelyeket nagy távolságokban cövekel- tek be a földbe. Ennek az volt a célja, hogy az utasok ne tévedjenek oldalra az útról."

Gyarmati Gabriella

244

■■■■■