Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig
Teles napoh, ünnepi szohásoh A z ünnepeket általában munkatilalom, templomlátogatás, meghatározott ételek fogyasztása, ünnepi öltözet viselése és sok hiedelem jellemezte. Ünnep volt minden vasárnap, de különös jelentőségük volt a nagy egyházi ünnepeknek. Az egyik legnagyobb ünnepet, a karácsonyt az ádvent időszaka előzte meg, amikor tilos volt a lakodalom, a tánc és a zene, mert a következő évben nem lesz gyümölcstermés. A karácsony közeledtét jelezték a betlehemesek, akik kifordított ócska köd- mönben házról házra járva mondták el énekes köszöntőiket. Szentestén az asztal alá magvakat tettek, majd ünnep után ezekkel etették a baromfit termékenységvarázsló célzattal. A karácsony délutáni istentisztelet és az esti harangszó után vette kezdetét a karácsonyi vacsora, mely egy gerezd fokhagyma elfogyasztásával kezdődött. A vacsora kolbászos káposztalevesből, mákos-mézes csíkból, almából és dióból állt, és az asztal az ünnep alatt végig terítve maradt, hogy „Jézuska ne találja üresen". Óév estéjén a lányok ólomöntéssel és sövényrázással igyekeztek kifürkészni a jövendőt. A csabaiak általában az éjféli harangszó meghallgatásával, a cselédek kutyabőrből készült dobbal és fűzfakürttel hangoskodva köszöntötték az újévet. A farsang a lakodalmak, bálok ideje, amit a böjt követ. Az evangélikusok főként nagypénteken böjtöltek, és akkor főzték a sonkát, festették a tojásokat. A szerencsés férjhezme- netel érdekében, hajnalban a lányok a Körös csatorna partján, a fűzfák alatt mosakodtak. Húsvét vasárnap a templomi áhítat, hétfő a locsolkodás ideje. A nagy ünnepek mellett meg kell említenünk az időjárásjósló napokat, a boszorkányos Luca napját, az ajándékosztó Miklós napot, a dologkezdő Mihály napot és a halottak napját. A csabai ünnepekről részletesen Krupa András könyveiben olvashatunk. Martyin Emília 238