Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

IV. Az 1848–49-es szabadságharctól a második világháborúig

A csabai„bőrsereg"

10110 nyarán a délvidéken már harcok folytak, a XP TtP szerb lázadók magyar községek lakói ellen követtek el véres atrocitásokat. A hadi helyzet a nemzetőrség fegyverbe szólítását is szükségessé tette. Az egyes településeken összeírt, fegyverfogásra alkalmas férfiakból alakított nemzetőr alakulatok első fegyverbe szó- lítására 1848. június 29-én került sor. Békés megyéből július 12-től augusztus 24-ig, két váltásban háromezer főnyi csapat szolgált a délvidéki táborban, köztük a békéscsabai nemzetőrök. Haan Lajos, aki a második váltással vonult ki, keserű iróniával írta le az első váltás július 10-i kivonulását. Mindenki féltette a bőrét, hiszen rendszeres kiképzés, harci tapasztalat nélkül kellett szembenézniük az ellenséggel, ezért őrsereg helyett „bőrseregnek" titulálta a csabaiakat. Fegyverük puska, pisztoly, kiegyenesített kasza vagy csak egyszerű bunkósbot. Volt, aki inge alatt a nyári hőségben erős pléh- ből készült páncélt viselt, amely a hátát és a mellét védte. Az asszonyok is féltették férjeiket, sokukat Makóig elkísértek.

Az első váltásban érkezők Makón gyülekeztek, majd onnan Nagybecskerekre vezényelték őket. Bizony vonakodtak a parancsot végrehajtani, mert nemcsak a csabaiak féltek attól, hogy a harcmezőn komoly veszteségeik lehetnek. De nem az ellenség elé, hanem őrszolgálatra osztották be őket. Végül Batthyány miniszterelnök beleegyezett, hogy az időnként fegyverbe szólítandó nemzetőrök helyett a megye a harc végéig szolgáló önkéntes nemzetőröket toborozzon. Békéscsabáról tizenkilencen álltak be az önkéntes nemzetőrök közé, akiket később a honvédség soraiba helyeztek át. Békéscsabáról 358 honvéd szol-