Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig
Aj igazi csabai halusha A csabai haluska a helyi gasztronómia egyik legkedveltebb és legjellegzetesebb étele. Régebben a békéscsabai szlovák háziasszonyok minden szombaton ezt főzték ebédre. Az esti maradékból esetleg még-vasárnap reggel is jóllaktak. A 20. század közepéig közösen fogyasztotta a család a sütőedényből, erősítve a családi összetartozás érzését. A galuska és a haluska közti áthallás sem véletlen, hiszen a „brindzové haluskit” akár juhtúrós galuskának is nevezhetnénk. Az alapanyagok azonosak. A csabai haluska receptje és elkészítése roppant egyszerű. Búzalisztet tojással, sóval és vízzel összegyúrnak, majd feldarabolnak és vízben kifőznek. Burgonyát Csabán azonban nem raknak bele. A haluska tehát nem más, mint egy főtt tészta, melyet kifőzés után hideg vízben leöblítenek, forró zsírban megforgatnak, és cukrozott mákkal, mézzel, lekvárral, brindzával, kolbásszal, káposztával vagy tejföllel ízesítenek. Ha zsír helyett vajjal öntözik meg, a katolikusoknál böjti ételként is kiválóan megállta a helyét. A haluska egykoron a karácsonyesték és a szombatok kizárólagos étele volt, mára már inkább a hétköznapok, a haluskafőző versenyek és a fesztiválok eledele. Salamon Edina 214