Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)
I. Az őskortól a honfoglalás koráig
Kurgánoh, hunhalmoh A Kr. e. 3. évezredben keletről új népesség jelent meg a Kárpát-medence keleti felében. Egy új, eddig a Kárpátmedencében még nem ismert temetkezési forma kezdte meghatározni a korabeli tájképet. Megjelentek a földből emelt, olykor több méter magas földhalmok, vagyis kurgánok. Magát a halmot a környékről kitermelt földből építették, szerencsés esetben még ma is megfigyelhetőek a korabeli kitermelőhelyek nyomai. Méretük igen változatos, azonban az elmúlt évezredek, évszázadok mezőgazda- sági munkálatai a kisebb halmokat eltüntették, számos esetben nyomaikat csak a katonai felmérések térképei alapján tudjuk azonosítani. Néhány kurgánt feltártak a régészek Kétegyháza mellett, azonban eddig aránylag szerénynek mondható leletanyag került elő. Minden esetben van egy, a halom központjában fekvő sírgödör, melyben egy zsugorított helyzetben fekvő csontváz fekszik. A földbe mélyített gödröt általában deszkákkal fedték le. Szinte mindegyik sírban találni vörös színű festékrögöt, illetve néhány esetben egy-egy edényt. A régészeti feltárások azt is kiderítették, hogy nem mindegyik halom származik az őskorból. Néhány kisebb halomsír központi sírkamrájában, a római korban az Alföldön élt, keleti eredetű szarmatákhoz köthető temetkezéseket találunk. A halmok az elmúlt évezredekben tájékozódási pontként, a középkorban főként határpontként is szolgáltak. A néphagyomány a 13. században beköltözött kunokhoz kötötte a halmokat, és kunhalomnak nevezte ezeket az őskori földpiramisokat, melyek közül az egyik legmagasabb a Veszei-halom. űr. Bácsmegi Gábor 18
