Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

Aj első gyalogjárdán Csabán m a már nehezen tudnánk elképzelni, hogy a városban közlekedve ne lennének járdák, hiszen ez általános­nak mondható. Nem volt ez mindig így, ugyanis kezdetben a séta megkönnyítésére csak kukoricaszárat vagy szal­mát terítettek le. Az első, tölgyfa pallóból készült járdát 1834-ben készítették Csabán, de ez elég ritkának számí­tott. Munkácsy így emlékezett vissza erre: „Eredeti dolog a gyalogút: a házak előtt két sor párhuzamos palló, egyik a jövőnek, másik a menőnek. De csak a jobb módot jelentő vá­rosnegyedben van így, ahol a falu arisztokráciája lakik." Na­gyobb áttörés bő 30 évvel később történt, hiszen Sztraka Ernőnek köszönhetően lefektették az első tégla járdákat. Akkoriban nemcsak cserépgyártással foglalkoztak, ha­nem kisméretű téglákat is gyártottak, amelyekből a Szent István téren és az Andrássy úton rakták le a járdákat. A 19. század végén a járdák kiépítése során még nem kérték a telek tulajdonosainak a hozzájárulását, majd csak a jár­daépítési szabályrendeletben rögzítették, hogy a szom­szédos telek tulajdonosának kell kifizetnie a költségek felét. A járdák építésére és fenntartására egyre nagyobb összegeket tettek félre, 1914 körül már 120 km hosszú téglajárdát kellett gondozni, és emellett folyamatosan ér­keztek az új járdák iránti igények is. Az első beton járda végül 1923-ban készült el az Andrássy úton, majd fokoza­tosan épültek az újabbak a forgalmasabb helyeken. A he­lyi gazdaság erősítését szem előtt tartva, amikor csak le­hetett, elsősorban helyi vállalatok dolgoztak a járdák épí­tésekor. Az építkezéseket gyakran kölcsönökből fizették, mint 1925-ben, amikor mintegy 800 ezer koronát vettek fel az utak burkolására és a járdák építésére. Szakái Veronika 196

Next

/
Oldalképek
Tartalom