Ando György - Kutyej Pál Gábor (szerk.): Csabensis. Békéscsaba 300 - A Munkácsy Mihály Múzeum Évkönyve 5./42. - „Ami csabai…” múzeumi sorozat (Békéscsaba, 2018)

III. Az újratelepítéstől az 1848–49-es szabadságharcig

Winden időh egyih legtöbb emberéletet höuetető betegsége: o botéra

I

urópában az 1830-as évek elején jelent meg, söpört végig és pusztított a kolera. Ez a fertőzés súlyos hasmenéssel és hányással jár, ami gyors kiszáradáshoz vezet. Elsősorban széklettel, hányadékkal és szennyvízzel, illetve az ezekkel érintkező nyers élelmiszerek révén terjed. A halál gyakran a fertőzéstől számított első napon bekövetkezik.

Csabán a járvány közeledtével a megelőzésre törekedtek, mivel a gyógymódot ekkor még nem ismerték. 1831 júliusában azonban a kolera Csabán is megjelent, és hatalmas pusztítást okozott. Akkori tudásuk szerint intézkedéseket hoztak, a városokat igyekeztek lezárni, megtiltották az összejöveteleket, remélve, hogy a fertőzés továbbterjedését megakadályozzák.

Még egy fenyegető veszéllyel kellett szembenézni ebben az időszakban, az éhínséggel. Ez az időszak a betakarítás időszaka volt, a kormányzat belátta, hogy a kordon betartatása esetén a földművelő nép nem tud aratni, és bekövetkezne az éhínség, így feloszlatták a kordont.

Elmaradtak az istentiszteletek, valamint a temetések is egyházi ceremónia nélkül zajlottak. A csabai vallásos nép nehezen tudta elfogadni, hogy halottaikat sem a tanító, sem a pap nem kísérheti utolsó útjára. Az áldozatok száma csak nőtt, egyre több embert kellett eltemetni, már nem volt elegendő kéz a sírok ásásához.

A kolerajárvány 2019 áldozatot követelt. Hat nagy domb alatt nyugszanak a járvány áldozatai, amit később az utókor elegyengetett. Maradt a ligetben egy kisebb domb, amelynek közvetlen közelében felállított márvány sírkő emlékeztet a járvány áldozataira.

Forrainé Kovács Márta

194